bengyele
bengyele: különböző vízi, vízparti növények összefoglaló neve. A keményítőtartalmú bengyele lisztes gyökértörzsét, gumóját vadvizes, folyó menti területeken főleg az alföldi csíkászok, pákászok, pásztorok gyűjtötték és nyersen, sütve vagy főzve fogyasztották. Ínséges esztendők idején (pl. 1831–1832-ben) a száraz, összetört, összedarált gumókat (elsősorban a gyékény gyökértörzsét) pogácsa, lepénykenyér sütéséhez is felhasználták. A Bodrogközben, ha elfogyott a kenyér, elmentek kotorcázni, azaz a gyékény torzsáját gyűjteni. A mocsaras területen legeltető kanászok a gumókat a disznókkal túratták ki, s azután elverték róla az állatokat, hogy a bengyeleféléket összeszedjék. A nagykunsági hagyomány szerint:
Gyikinyböndő, gubagyökér, elecske
Ez a disznók étele.
Ez a disznók étele.
A gazdag népnyelvi közlésekből nem mindig állapítható meg, hogy a bengyelefélék melyik növény gumói, gyökértörzsei. A bengyelékhez sorolhatók az alábbi gumók, gyökértörzsek: bengye, böngyöle, botikó, csella, csilla, háporty, kotorca, tukorca (Nagykunságon, Szeged vidékén, Bodrogközben, Székelyföldön, Moldvában: Typha latifolia, T. angustifolia); alacs, elecs, elecske (Nagykunságban: Butomus umbellatus, Cyperus species), bakacs (a Balaton mellékén: Alisma plantago, csak sütve fogyasztható), csatak (az Alföldön: Bolboschoenus maritimus), zsiók, zsióka (Szeged vidékén: Sagittaria sagittifolia, Bolboschoenus maritimus), zsiku (Dráva melléken: gyékény vagy nád húsos gyökértörzse, az előbbi népi elnevezések között is valószínűleg van olyan, amely a nád – Phragmites vulgaris – gyökértörzsét jelenti). A nagykunsági gubagyökér valószínűleg a Bolboschoenus maritimus. A Sárközben a bengyeleféléket ázsdó néven ismerik. A bengyeleket Európában a prehisztorikus idők óta fogyasztják. Valami bengyeleféleség lehetett a rómaiak chara nevű gyökere. A bengyeléket gyűjtik a lengyelek, oroszok s a különböző ázsiai népek (kalmük, sór, szojót, jakut, mongol stb.). A 7. sz.-ban a kínai krónikák a Szaján-szamojédeket gyökérevőknek s erdőlakóknak nevezik. Valószínű, hogy a bengyelék fogyasztása honfoglalás előtti táplálékaink közé tartozik. – Irod. Maurizio, A.: Die Geschichte unserer Pflanzennahrung von den Urzeiten bis zur Gegenwart (Berlin, 1927); Györffy István: A szilaj pásztorok (Karcag, 1928); Manninen L: Überreste der Sammlerstufe und die Notnahrung aus dem Pflanzenreich bei den nordeurasischen, vorzugsweise den finnischen Völkern (Eurasia Septemtrionalis Antiqua, VI. Helsinki, 1931); Rapaics Raymund: A kenyér és táplálékot szolgáltató növényeink története (Bp., 1934); Gunda Béla: Plant Gathering in the Economic Life of Eurasia (Southwestern Journal of Anthropology, Vol. 5. Albuquerque, 1949).
Gunda Béla
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
