bőrruha
bőrruha: tisztán bőrből készült ruhadarabok: a hátibőr, mellbőr, elejbőr, suba, mellény, nadrág, lábbőr, kapca, bocskor. A szőrmés állatok – leggyakrabban a fürtös szőrű racka juh – bőréből készült ruhák a halászattal, vadászattal, pásztorkodással foglalkozó magyarságnak életmódja adta viselete volt. Anonymus írja, hogy az őshazában még az alsóbb rendű népek: gulyások, kanászok is nyestbőr ruhában díszelegtek. A tisztán szőrmés bőrből készült ruhadarabjaink közül a legjelentősebbnek, a → ködmönnek a neve is bolgár-török eredetű. Ezenkívül a pásztorok életében a 20. sz.-ig fennmaradt bőrruhák jó része ősi viseletünk lehetett, hiszen készítésüknek szakavatott mesterei a juhászok voltak, akiknél apáról fiúra szállt a mesterség. Bőrruhát a juhász nemcsak a maga számára készített, hanem a falusi parasztságnak is. Ezt igazolják a legrégibb szűcsárjegyzékek is, amelyekben a ködmön kivételével egyik sem szerepel. A tanult és céhes mesterek a 19. sz. elejéig inkább az előkelőbbeknek dolgoztak. A debreceni szűcs céh 1598-as árszabása a következő nevezetesebb ruhák készítését, ill. bélelését jelöli meg a prémek kikészítése mellett: rókabőrből szín suba, polgári felső ruha bélelése, öreg felsőruha hátbélelése rókamállal, szikszai mente, csonkaujjú mente, sípujjú mente, muhar mente bélelése hasi báránybőrrel, báránybőr gerezna és a különféle süvegek prémezése. A subát nemes prémmel bélelve a 15. sz.-ban királyok, főurak viselték, „meztelenül”, juhbőrből a nép. A ködmön drága posztóborítással és prémezéssel főúri mente volt, juhbőrből, irházva paraszt ködmön. A bőrruha viselete sohasem szűnt meg, csak népszerűsége és divatja változott. Ha elterjedését nem is, de igazi kiteljesedését a 19. sz.-ra tehetjük. Ornamentikája ekkor szabadult meg a naturalisztikus jegyektől, és nagyjából országosan egységes motívumkincs alakult ki, ezekből – főleg a férfi- és női subákon, ködmönökön – a magyar díszítőművészet egyik legharmonikusabb, szerkezetileg legjobban felépített kompozíciói jöttek létre. (→ még: bőrmellény, → bőrnadrág, → elejbőr, → kacagány, → lábbőr, → suba, → szűcsmesterség) – Irod. Balogh Jolán: Mátyás-kori, illetve későközépkori hagyományok továbbélése műveltségünkben (Ethn., 1948); Fél Edit–Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969).
Bőrruha, elölről és hátulról (Zenta-Fölsőhegy)
Dorogi Márton
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
