civakodó ördögfiak, a
civakodó ördögfiak, a: önálló típusként számon tartott mesemotívum, epizód. Ismert változatai nálunk legtöbb esetben → Árgirus királyfi és Tündér Ilona meséjében fordulnak elő. A hős – aki elveszett feleségét keresi – vándorútja során három ördögfiúval találkozik, akik apjuktól egy pár papucsot (bocskort), egy köpenyt (sapkát) és egy ostort örököltek, s a három tárgyon nem tudnak megosztozni, mert a három csak együtt ér valamit: ha valaki a papucsot meg a köpenyt magára veszi, és az ostorral egyet pattint, s azt kívánja, hogy: „Ott legyek, ahol akarok”, kívánsága teljesül. A hős versenyfutást ajánl, s amíg az ördögfiúk odajárnak, magához veszi a tárgyakat, s egyszeriben eltűnt felesége városában terem (AaTh 518). A feltehetően az „Árgirus históriája”, ill. az ebből keletkezett népkönyv által megszilárdított állandó típuskapcsolat a magyarázata annak, hogy Berze Nagy János a civakodó ördögfiak meséjét nem önálló típusként, hanem a „Tündér Ilona” típus (BN 400 I.) D epizódjának részleteként tartja számon, s a rászedett ördög (→ ostoba ördög meséje) mesecsaládjába sorolja. A civakodó ördögfiak meséje Európában más típusösszetételekben is előfordul: → testen kívül elrejtett erő, → papucsszaggató királykisasszonyok, → állatsógorok stb.; a törökben pl. a → nemváltozás típus egyik változatában. Nálunk típusalkotó szerepe van a civakodó ördögfiak motívumának a → hálás halott mesetípus egyik redakciójában is. A motívum szanszkrit vagy ógörög eredetű. Előfordulása a Tripitaka c., szanszkritból kínaira fordított legendagyűjteményben az előbbi, a Perseus-mondában való felbukkanása viszont az utóbbi nézetet látszik erősíteni. Előfordul az ind Kathâsaritsâgaraban, a mongol Siddi-Kür-ben és az Ezeregyéjszakában is. Legtöbb változatát Kisázsiában és K-Európában jegyezték fel. Irodalmi feldolgozásai közül nálunk legismertebb Vörösmarty „Csongor és Tündé”-je. – Irod. Cosquin, E.: Le thème de la „Dispute au sujet des objets merveilleux” (Les contes indiens et l’Occident, Paris, 1922); Eberhard, W.–Boratav, P. N.: Typen türkischer Volksmärchen (Wiesbaden, 1954); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I., Pécs, 1957); Nagy Olga: A három táltos varjú (Mezőségi népmesék, Kolozsvár, 1958); Liungman. W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961).
Kovács Ágnes
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
