csónak, hajó, ladik
csónak, hajó, ladik: a mélyebb vizek halászatához szükséges lapos fenekű vízi közlekedési eszköz. A 19. sz. végéig (helyenként a 20. sz. elejéig) az egy darab, rendszerint főleg fából kimélyített, elülső (vagy mindkét) végén hegyes csónakot használták, s ezeket a finnugor eredetű hajó, ill. a szláv eredetű csónak, csónyik szóval nevezték. A két elnevezés földrajzi elhatárolódását nem ismerjük. Azokon a vidékeken (Duna melléke, Alsó-Tisza), ahol nagyméretű teherszállító hajókat is használtak a vízi közlekedésben és szállításban, a halászok közlekedési eszközeit csónaknak nevezték; más vidékeken a hajó terminussal vagy ennek jelzős változatával (bödönhajó) jelölték a halászó csónakot. A különböző méretű, egy vagy több embert befogadó csónakoknak helyenként külön nevük volt (az egy embert szállító csónak a Balatonon lélekvesztő, Baja környékén csikli, a nagyhálós csónak a Balatonon dereglye). A csónakban ülésdeszkák nem voltak, hanem a közepe táján → tatnak hagytak egy részt, amely erősítette az oldalfalakat és ketté is választotta a csónakot. A csónakban rendszerint állva eveztek, nem úgy, mint a nagy hajókban, ahol evezőlakatokba, ciklendekbe, evezőgúzsokba dugott → evezőket is használtak, és a kormányt is evezővel tartotta egy, a hajó farán, tatján ülő személy. – A 19. sz. második felétől a csónakot fokozatosan felváltotta a ladik, mely deszkákból → bókonyokra vagy bordázatokra épült, mint a → fahajók, → kompok és → dereglyék. A csónak és ladik elnevezésbeli megkülönböztetése következetes; nem történt névátvitel vagy névcsere. A Duna mentén az orránál hegyes, faránál egyenes osztrák típus Dunapentele vonaláig terjedt el ettől délre a mindkét végén hegyes, felemelkedő orrú apatini típus az általános. A Tisza mentén inkább a mindkét végén egyenes, csapott végű ladikokat használták. Mind a csónakot, mind a ladikot a halászat megkívánta módon szerelték fel: evezőket, → szapolyt tartottak a csónakban, oldalán evezőkolompot alakítottak ki, egyes hálófélék megakasztására alkalmas szögeket helyeztek el. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.– Leipzig, 1900); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).
Bödönhajó egyetlen fatörzsből (Balaton)
K. Kovács László–Szilágyi Miklós
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
