dekorativitás <lat. ’díszít’ szóból>
dekorativitás <lat. ’díszít’ szóból>: az esztétikai visszatükrözés specializálódott formanyelve, a díszítőművészet gyakorlatának alapja. A művészi → szinkretizmusból történetileg legkorábban elkülönült alkotásterület; az ide tartozó emlékek egyaránt a művészet legkorábban fennmaradt megnyilatkozásai (barlangi festészet, archaikus szobrászat, termelőeszközök és használati tárgyak díszítése, formaadása). A dekorativitás kifejezésének eszközkészlete az esztétikai tükrözés absztrakt formái: a ritmus, a szimmetria, az arány, a színviszonylatok stb.; bár fejlődésének meghatározott szakaszain a konkretizáció (figurális ábrázolások, naturalizáció) túlsúlyba kerülhet, sőt történetileg az absztrakt kifejezőeszközök is gyakran egykori konkrét képek elvont jelzéseinek bizonyulnak. – Irod. Lukács György: Az esztétikum sajátossága (I., Bp., 1965); Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz (Bp., 19664); Bodrogi Tibor: A művészetetnológia helyzete és problémái (Műveltség és Hagyomány, V., 1968).
Istvánovits Márton
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
