drótos | Magyar néprajzi lexikon

Full text search

drótos: szlovák vándoriparos (drotari), aki főleg eltörött cserépedények javításával, drótozásával foglalkozott. Az értékesebb fazekaskészítményt, keménycserepet a vándorló drótos előre is összedrótozta. Munkájához fekete vashuzalt vagy sárgarézdrótot használt. Leghíresebbek voltak a trencséni, abaúji drótosok, akik az egész Alföldet bejárták. A rendszeresen megjelenő drótos a magyar falvak és városok jól ismert, megszokott alakja volt. A századforduló után a bádogedény térhódításával az eredeti drótos foglalkozás fokozatosan megszűnt. Azóta a drótosok a kilyukadt bádogedények foltozásával foglalkoznak. A drótos rendszerint kerékpáron közlekedik, hátán faládában hordja a szerszámokat és a bádogot. Legfontosabb szerszámai: a kalapácsok, fogók, szegecsek, csiriz. A falvakban rendszerint elnyújtott „Fazikat fodoooozz!” kiáltással hívja fel magára a figyelmet. Ma Mo.-on a leghíresebb drótosok az Abaúj megyei Háromhuta községben élnek. Edényfoltozással nemcsak a szlovák ajkú drótosok, hanem sokszor vándorcigányok is – házalási engedéllyel vagy anélkül – foglalkoznak. – Irod. Matter János: A csurgói ev. ref. főgymnasium értesítője (Csurgó, 1899); Pranda, A.: O súčasnom stave slovenského drotárstva (Bratislava, 1957); Petercsák Tivadar: Vándoriparosok a Zempléni-hegységben (Ethn., 1973).