égben járás, égben járás keresztvízért
égben járás, égben járás keresztvízért: samanisztikus alapmotívumú szinkretikus → hazugságmese, parodisztikus túlvilágjárás, bolondmese. A hős → égig érő fán (szalmaszálon, káposztakóró létrán, korpakötélen stb.) felmászik az égbe. Ott rendkívüli dolgokat tapasztal. Közben a fát kivágják (a szalmaszál elég, a létrát a kecske megeszi), kénytelen korpából (pelyvából) font kötélen lejönni. Egy egér elrágja a kötelet. Leesik. (AaTh 1889K BN 1961**A 5, 8, 12, 14, 17.) Folytatása rendszerint AaTh 1882: Belefúródik a földbe. Hazaszalad ásóért és kiássa magát. Vagy AaTh 1962 VI. (→ apám lakodalma-részlet): Vízbe csubban bele. Annyi halat ver ki, hogy egy falu három hétig hordja, s nem képes elhordani. Végül egy mezítelen cigánypurdé a kebelébe hányja és elszalad vele. A motívum előzménye gyakran „A megreparált ló” (AaTh 1889P): A hős lova kettészakad. Faszegekkel összeszegezi (fűzfavesszővel összekötözi, összecövekeli). A lóból égig érő fa nő. A hős azon mászik föl az égbe. A motívumnak és különböző kombinációinak 17 magyar változata ismeretes. A nemzetközi katalógus a magyaron kívül német és orosz változatokat tart számon. Az égben járás keresztvízért típusnak „apám (öregapám) keresztelője” is lehetne a címe az „apám lakodalma” típus analógiájára, a változatok azzal nemegyszer kontaminálódnak is: Mikor a fiú apja (öregapja) születik, ő már felnőtt ember (AaTh 1962 I.). A bába (öreganyja, a pap) elküldi őt a mennyországba keresztvízért (keresztnévért, keresztanyáért). Torzsából rakott létrán (magas fáról égig növő tökindán, kappanháton, korpakötélen stb.) feljut a mennyországba, Szent Pétertől kap keresztvizet. Korpakötélen jön le. A kötelet egy egér elrágja, leesik. Hazaszalad ásóért, kiássa magát (AaTh 1882) és szerencsésen megérkezik a szenteltvízzel (keresztnévvel stb.) (MNK 1889K1). A mesének 9 változata ismeretes a magyar nyelvterület déli részéből és a Palócföldről. Idegen nyelvű változatokról nem tudunk. (→ templom a pokolban – pokol kapujában; „A cigány égben és pokolban”: AaTh 800) – Irod. Kovács Ágnes: A bolondmesék típusmutatója (Kézirat az MTA Népr. Kutatócsoport Adattárában); Banó István: Baranyai népmesék (Bp., 1941; UMNGy II.); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957).
Kovács Ágnes
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
