epikus törvények
epikus törvények: 1. a folklóreposz fejlődési és tükrözési elveinek összessége. – 2. szűkebb értelemben a dán Axel Olriknak egy nagy hatású tanulmányában kifejtett tételei az elbeszélő műfajok szerkezeti felépítésére vonatkozóan; a) az expozíció és a finálé törvénye (a mese elején és végén nincs cselekvés); b) az ismétlések törvénye; c) a hármasság törvénye; d) a szcenikai kettősség törvénye (két fő ellenség küzdelme); e) a szembeállítás törvénye (a hősök ellentétes vonásokkal vannak felruházva: fiatal-öreg, jó-gonosz stb.); f) az ikrek törvénye (két személy azonos szerepben lép fel, pl. a → jó és a rossz lány); g) az utolsó jelentéshordozó törvénye; h) az egységes fabuláris cselekvés törvénye; i) a cselekménykoncentráció törvénye. A. Olrik és követői a szüzsé építkezésének e valóban megfigyelhető törvényszerűségeit azonban abszolutizálták, a művészi forma természetében rejlő, mindenkorra adott sajátságainak vélték, amelyek további elemzésre nem szorulnak, keletkezésük és alakulásuk kérdése sem merül fel. Metafizikusak e „törvények” abban az értelemben is, hogy egymáshoz való viszonyuk tisztázatlan. Hasonló „törvények” tetszés szerinti mennyiségben lennének kimutathatók, mint ahogy efféle kísérletek nem is hiányoznak a polgári tudományban. – Irod. Olrik, Axel: Epische Gesetze der Volksdichtung (Zeitschrift für das deutsche Altertum, 1909. No. 51.).
Istvánovits Márton
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
