Erdélyi János (Nagykapor, 1814–Sárospatak, 1868)
Erdélyi János (Nagykapor, 1814–Sárospatak, 1868): költő, filozófus, népköltésgyűjtő, az MTA tagja. Tanulmányait a sárospataki kollégiumban végezte. Székfoglalóját a Kisfaludy Társaságban a magyar népköltészetről tartotta. Népdalokat, meséket, játékokat, közmondásokat gyűjtött, ezeket a Kisfaludy Társaság megbízásából megjelentette. A Népdalok és mondák II. kötetében hatalmas tanulmányt írt a népköltészetről, amelyben néplélektani gondolataival messze megelőzte korát, előfutára Wundtnak. Részletesen vizsgálta népköltészetünk egész stilisztikáját, a belső és külső forma és a ritmus kérdéseit. Jól látta, hogy a népdalban a szöveg és dallam elválaszthatatlan; a vers, a ritmus és dallam belső összefüggéseit hangsúlyozta, stilisztikai fejtegetéseinek körébe vonta a népnyelvet is. Az 1848 előtt Herder szellemében kezdett népköltési gyűjtőmunkájával hozzájárult a népies költészet diadalra jutásához. Különösen esztétikai, irodalomelméleti és kritikai munkássága jelentős. Esztétikájának alapelveiben és filozófiájában Hegel eszméit fogadta el az ellentmondásokon át végbemenő történeti fejlődésről, a mennyiségi és minőségi változásról, stb. Mo.-on elsőnek folytatott kritikai munkásságot a dialektikus módszer alkalmazásával. – F. m. Népdalok és mondák (I–III., Pest, 1846–48); Ungarische Sagen und Märchen (ford. G. Stier, Berlin, 1850); Magyar közmondások könyve (Pest, 1851); Magyar népmesék (Pest, 1855); Ungarische Volksmärchen (ford. G. Stier, Pesth 1857). – Irod. K. Pozsonyi Erzsébet: E. J. és a népköltészet (Bp., 1927); Ortutay Gyula: E. J. (Halhatatlan népköltészet, Néprajzi Vázlatok Bp., 1966).
Erdélyi János
Erdélyi János Magyar Népmesék c. művének címlapja
Diószegi Vilmos
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
