erdélyi pásztorművészet
erdélyi pásztorművészet: kisebb mértékben önálló karakterű → pásztorművészet, mint az → alföldi pásztorművészet, → felföldi pásztorművészet vagy → dunántúli pásztorművészet. A pásztorok itt is maguk faragták számos szerszámukat, használati tárgyukat, közöttük azonban kevesebb volt díszített, ezek kevésbé váltak a pásztori hivatás „címereivé”, díszítésük általában nem különül el a paraszti → fafaragásoktól. A székelyföldi, kalotaszegi pásztorok tárgyain hasonló → ékrovásos és → vésett díszítést találunk, mint a paraszti szerszámokon, guzsalyszárakon. A kalotaszegi → csanakokat (jellegzetes formájuk: hosszúkás kanálalak, állatfejben végződő hosszú füllel) egyaránt faragták parasztemberek és pásztorok. Nem kizárólag pásztori munkák az Erdélyre különösen jellemző bonyolult összefűzéssel, karcolással, beszurkálással, áttöréssel díszített kéreg sótartók sem. A 19. sz. végéről karcolt virágornamentikával díszített mezőségi botok, néhány késői csíki, domborúan faragott figurális ábrázolásos bot jelez a többi táj pásztorművészetére emlékeztető törekvéseket. – Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (I–II., Bp., 1907–1909); Bátky Zsigmond: Pásztor ivópoharak (Bp., 1928); Kovács Dénes: Írott botok és guzsalyok mintái (Csíkszereda, 1954).
Csanak (1873) Bp. Néprajzi Múzeum
Kéreg sótartó (19. sz. vége, Gyimesközéplok, v. Csík m.) Bp. Néprajzi Múzeum
Hofer Tamás
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
