fajegy
fajegy: 1. A → tulajdonjegy egyik válfaja, amelyet főleg a székelyek az irtásra kiszemelt erdőben levő fenyőfák szálainak törzsére embermagasságnyira és a föld felszínén látható gyökereire ráróttak. E művelettel nemcsak a megjegyzett fák, hanem a terület is közösből magántulajdonba került. Gyergyóban rönkjegy, Háromszékben tönkjegy a neve. A fajegy használatára a 16. sz.-ig visszavezethető adatok azt is mutatják, hogy a székelyek családi jegyeiket leszármazóik részére továbbadták, akik azt nem lényeges megkülönböztető jellel ellátva alkalmazták. Házi eszközeiken (szekéroldal, villa, fejsze stb.) is megtalálhatók, sőt egyes gyergyói falvak temetőiben a sírokon a latin írást pótolják. A fajegynek a székely rovásírással vagy a fennmaradt jegyekkel való kapcsolata csak feltételezés; eredetük kérdése még tisztázatlan. – 2. Elszámolási jegy, amelyet a bérmunkában erdei fakitermelést végző székely ember fejszével tett az általa kivágott szálfára; a munkavezető a bérfizetést a fajegy alapján végezte. – 3. Minőséget jelző jegy, amelyet a deszka bütüjébe tesznek a kereskedelmi forgalomba kerülő áruk osztályozása alkalmával. A megjelölés történhetett égetéssel és festéssel. – Irod. Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (Bp., 1909); Kémenes Antal: Székely rovásírás és tulajdonjegyek (Bp., 1914); Meldau, R.: Zeichen, Warenzeichen, Marken (Berlin–Zürich, 1967).
Fejegyek a századfordulóról (Gyergyóremete, v.Csík m.). Használói: 1. László Lőrinc János, 2. Albert Márton, 3. Ferencz István, 4. Portik Lajos, 5. Péter János, 6. Molnár András, 7. Balázs György, 8. Balázs Cs Imre
Gyergyói fajegyek
Tárkány Szücs Ernő
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
