faragószék, faragópad
faragószék, faragópad: a faragás segédeszköze, a munkadarab befogására. Egyéb elnevezései: kézvonószék vagy -pad, vonószék, bakszék (Ormánság), szijószek, szilópad (Dunántúl). Alsó részét támlátlan, becsapolt lábú pad képezi, ennek egyik végéhez csatlakozik a faragandó darabot tartó emelvény, ill. az azt rögzítő fej. A fejet a vele összeköttetésben levő lábitó (talp, papucs) segítségével tartja szorosan a lovaglóülésben helyet foglaló faragó. A faragószékhez tartozó speciális faragóeszköz a kétnyelű kés (kézvonókés, szíjókés). – A faragószék a középkor folyamán alakult ki; római kori kezdeteit egy 2. sz.-i galliai dombormű jelzi, mely szerint ekkor még a lábbal való leszorítás szíjhevederrel történt. A faragószéket a faipar Európa-szerte, általánosan használta, így a modern gyalupad bevezetéséig, a 18. sz.-ig az asztalosok is. Mo.-on a legkorábbi adatot 1587-ből ismerjük a faragószékre, ill. 1588-ból a vonószékre. Első ábrázolása Comenius Orbis Pictusában (1685) maradt fenn (kádárműhelyben). A megőrződött régi népi példányok gyakran díszesen kiképzettek, különösen jellemző a fejnek ember- vagy lófejkénti kialakítása. – Irod. Haáz Ferenc: Udvarhelyszéki famesterségek (Kolozsvár, 1942); Maissen, Alfons: Werkzeuge und Arbeitsmethoden des Holzhandwerks in Romanisch Bünden (Geneve - Erlenbach-Zürich, 1943); Lajos Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén (A Herman Ottó Múz. Évkve, 1963).
1788-ban készült tiszabői kürt részlete. Faragómolnár faragószék előtt.
K. Csilléry Klára
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
