flák
flák: a → laptolóhoz hasonló szerkezetű, két csónakról két ember által kezelt, zsákszerűen öblös húzóháló, mellyel folyóvízen, váltakozó vízmélység mellett lehet halászni. A 30–40 m hosszú és 5–12 m mély háló felső inán parafa úszók sorakoznak, alsó inát a két végén egy-egy kővel súlyozták. Apacsa nincs, az alsó és felső ínhoz szétágazó kötéllel vontatják. Zsákszerű alakját úgy érik el, hogy a lapban megkötött léhést kettéhajtva a széleket félig összevarrják. A jugoszláviai Duna-szakaszról századunk elején ismertették a flákkal azonos szerkezetű és funkciójú vlákot, megjelölve állítólagos „feltatlálóját”. A flákot a magyar Dunán Tolna felett nem ismerik; használói szerint „régi” szerszám. A Tiszán → palónya néven ismernek hasonló hálófélét. Az átvétel irányát déli szláv területek felé kereshetjük: többféle (a flákhoz szerkezetileg is hasonló) hálót vlaknak neveznek a szerb-horvát nyelvben. Az északi szláv területeken – reliktumként az Elba és Odera vidékén is – szintén flok, wlak, wlok (stb.) néven ismernek különböző húzóhálókat, a magyarhoz szerkezetileg is hasonló, két ember kezelte hálófélét is. A velk-ti úsleppen, ’húzni’ igéből fejlődött ’halászháló’ jelentésű alakváltozatok az ősi szláv műveltség részének tűnnek. Kérdéses azonban, hogy a déli szláv területen a flák-típusú húzóhálót nevezték-e így eredetileg, vagy az általánosabb jelentésű elnevezést vitték át erre a szerszámtípusra. – Irod. Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965); Peeseh, R.: Ein altslawisches Relikt der materiellen Kultur im Gebiet zwischen Elbe und Oder (Deutsches Jarhbuch für Volkskunde, 1965).
Szilágyi Miklós
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
