gabonásverem, verem
gabonásverem, verem: földbe mélyített üreg a szemes gabona tárolására. Nevezik búzásveremnek is. Két formai változata van: a körte vagy köcsög alakú és a négyszögletes, sír formájú. Általában az udvarban, a ház előtt az utcán, ritkábban a kertben, csűrben, néha a ház egyik helyiségében ásták agyagos és vízmentes talajban. Gyakran a falu központjában vagy a faluhoz közel csoportosan helyezkedtek el. Ezek emlékét sok helyütt dűlőnév, helynév őrzi. A gabonásvermet általában tulajdonosaik ásták, a Felvidéken szlovák vándor kutászok, veremásók készítették. A körte alakú gabonásverem készítésekor először az 50–80 cm széles, 70–120 cm mély szájat, torkot, nyakat ásták ki, majd a öblét (hasát) mélyítették ki éles pengéjű, kapaszerű eszközzel (veremvágó, vermelő). A kiásott gabonásvermet lassú tűzzel kiégették, majd tisztítás után rozsszalmával, pelyvával kibélelték. Miután a gabonát beöntötték, a száját pelyvával, szalmával, majd agyaggal légmentesen befedték. Erre gyakran malomkövet, kocsikereket tettek, vagy nádból, deszkából kis tetőt készítettek föléje. A kisebb gabonásverem 5–8 q, a nagyobb 20–40 q befogadóképességű volt, de a nagybirtokok, városok, várak gabonásvermeibe nemritkán 50–80 q gabona is belefért. A jól lezárt gabonásveremben a magot több évig is nagyobb romlás nélkül tárolták. A sír formájú, négyszögletes gabonavermet általában szükségből készítették laza talajú, homokos vidéken (Duna-Tisza köze, Nyírség). Ezt is kibélelték rozsszalmával, pelyvával, gyakran tetővel látták el. A gabonásverem Közép-, K- és D-Európában, valamint a Földközi-tenger vidékén évezredeken át a legfontosabb és a legjobban elterjedt gabonatároló volt. A magyar nyelvterületen az Árpád-kortól a 19. sz. végéig használták. Neve a magyar írásbeliségben a 13. sz.-ban tűnt fel. A 18–19. sz.-ban a parasztgazdaságokban elsősorban az Alföldön, a Kis-Alföldön, a Dunántúl É-i részén használták, azokon a területeken, ahol nyomtattak. Korábban az erdélyi, felvidéki nagybirtokokon, városokban, várakban is így tárolták a gabonát. A parasztgazdaságokból az igényesebb gabonatárolók (→ gabonatárolás) szorították ki, zömmel a 19. sz. végén. – Irod. Haberlandt, Arthur: Die volkstümliche Kultur Europas in ihrer geschichtlichen Entwicklung (Illustrierte Völkerkunde, II/2., Stuttgart, 1926); Moszynsky, K.: Kultura ludowa slovian (I., Krakow, 1929); H. Fekete Péter: Hajdúsági búzavermek (Ethn., 1948); Ikvai Nándor: Terménytartó vermek Berettyószentmártonban (A Déri Múz. Évkve, 1958–59); Ikvai Nándor: Földalatti gabonatárolás Magyarországon (Ethn., 1966); Füzes Endre: A gabonás vermek problematikájához (Ethn., 1973).
Gabonásverem-formák: 1. Nyársapát (Pest m.) 2. Pécs-Tettye 3–4. Debrecen 5–6. Pereszteg (Győr-Sopron m.) 5–7. általános palack formájú vermek 8–19. különböző metszetű veremformák középkötött és kötött talajon 20. kútverem homokos területeken gerendákkal szűkített nyílással
Füzes Endre
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
