gardon, ütőgardon
gardon, ütőgardon: a csellóhoz hasonló, házi készítésű, négyhúrú ütőhangszer. Csellóból is alakíthatják át („kávás gordon”). Az átalakítás annyiból áll, hogy a csellóból kiveszik a lelket, lábát (nyergét) vízszintesre faragják és húrjait áthangolják. A közönséges gordon testét egy darab juhar- vagy fűzfából vájják ki, mint a teknőt. Külső tartozéka az „ütő” vagy „gardonpáca”, 40 cm-nyi hosszúságú, seprűnyél vastagságú keményfa bot. A gordonnak régen három húrja volt, a mostaniak négyhúrúak. A húrokat többnyire egyformán kis d-re hangolják. Régebben ettől eltérő hangolások is voltak, pl.: g d A, a d D, d A D, d d A, a d d, d d D. A gardonhoz vonót sohasem használnak. A játékos a jobb kezében levő ütővel a vízszintes tetejű lábon egy síkban fekvő húrokra üt, bal kezének hüvelyk- és mutatóujjával pedig belecsíp a szélső húrba, azt kissé felemeli és rácsaptatja a fogólapra. Ugyanabban a kíséretben az ütés és a rácsaptatott pizzicato egymással váltakozik. Különböző táncokhoz különböző ritmusformulák, a kétféle megszólaltatás különböző kombinációi tartoznak. Az ütéssel megszólaltatott gardon tompa, átütő hangja leginkább az üstdob hangjához hasonlít. A gardont – egy dallamjátszó hegedű mellett – csak tánczenekísérethez használják félhivatásos falusi cigány- vagy parasztzenészek (→ hangszeres együttes). Távolabbi múltját nem ismerjük; valószínű, hogy a 17. vagy 18. sz.-ban a tánckísérő dob szerepét vette át. A csíki székelyeknél és csángóknál máig használják. Korábban a bukovinai székelyeknél is előfordult. – Irod. Dincsér Oszkár: Két csíki hangszer (Bp., 1943).
Gardon (v. Csík m.)
Sárosi Bálint
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
