halászdal, halásznóta
halászdal, halásznóta: népi líránk hagyományos foglalkozáshoz kötött csoportja, halászok életéről szóló vagy szájukba adott dal. A halászat többnyire kiegészítő foglalkozás volt, jelentősége nagyot csökkent, így feltűnően kevés halászdalt ismerünk. Az életformához csak néhány daltípus kapcsolódik (Hej, halászok, halászok, Mit fogott a hálótok?...), egy részük gúnyos (Kimegyek a Dunára, Beülök a ladikba, Áztatom a hálómat, Tán valami ráakad...) vagy obszcén (Tisza szélin csónakázik a halász...), más részük szerelmi jellegű (De szeretnék aranyhallá válni, Sárpilistől Bátáig úszkálni! Rátalálnék babám hálójára, Csókot kérnék tőle utoljára; Réce, ruca közbe, Hal van a veizbe. Gyere, kis angyalkám, Fogjuk ki belőle!...). A közvélemény halászdalként tart számon néhány egyéb daltípust is (pl. Vót énneköm édösanyám, de mán nincs, Mer elvitte a szögedi nagy árvíz...). Viszonylag több a népies műdal (Én vagyok a halászlegény; Estét harangoznak a toronyba; Hullámzó Balaton tetején stb.), ezeket is halászdalokként éneklik. A → bordalok és → mulatónóták (Amott vagyon egy hal; Bús a gólya, le van a víz csapolva; Harcsa van a vízbe; Ó, be sok hal terem a nagy Balatonba!...), továbbá a → szerelmi dalok (Átalmennék én a Tiszán; Márványkőből van a Tisza feneke; Mély a Tiszának a széle; Széles a Balaton vize; Széles a Duna... stb.) jelentős része használja fel a vízi és halászélet képeit, egy részüket szintén halászdalnak tartják. Úgyszólván semmit nem tudunk a révész- és aranyászdalokról, melyekkel a halászdalok keverednek (→ hajósdal).
Halásztanya (Kopács, v. Baranya m.)
Halászkunyhó (Romantikus ábrázolás a múlt század második feléből)
Halászkunyhó (Duna-sziget Szekszárdnál, Tolna m.)
Halászkunyhó (Tisza mellett, 1920 körül)
Katona Imre
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
