hitestárs
hitestárs: azok a házasságban élők – nemre való tekintet nélkül –, akik az egyházi szertartás szerint kötöttek házasságot, házassági beleegyezésüket esküvel is megerősítették; hitet tettek együttélésük mellett. Ezek egymásnak hitestársai, a pap előtt letették a hitet, erre utal a közismert É-mo.-i lakodalmas ének: Letette Panni hitit, nem egyszer, nem kétszer, hanem tizenkétszer ... A hites, hitves kifejezésnek a 16. sz. legelejéről, a hitestársnak a 17. sz. második feléről van írásos emléke. Jelentésében az eskü által is megerősített, elválaszthatatlan együvétartozás dominált. Ez a jelentéstartalom vonatkozik a megbízható, közeli barátra is, ha „hites emberem”-ként emlegetik. A hites, hitves, hitestárs megszólítást csak ünnepélyes, rendkívüli alkalmakkor használták, mint hivatkozó terminológia nem volt általános a köznapi paraszti nyelvben. Inkább beszéltek valakinek a hites uráról, hites asszonyáról, de ezt is főleg hangsúlyos vagy ellentétet érzékeltető fordulatnál, pl. A hites asszonya volt, mégis otthagyta. (Köznapi értelemben hites ember az, aki valamire esküt tett, pl. falusi esküdt.)
Morvay Judit
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
