homlítás
homlítás: szőlőszaporító (→ szőlőszaporítás) és tőkeifjító eljárás. A 16. sz. ismeretes nyelvi megjelölése. Az egész magyarlakta területen ma is ismert. Műveléstechnikai és történeti szempontból két módszert takar: 1. a 16–18. sz.-ban a szőlőtőke föld alá → döntését jelentette (elsősorban Tokaj-Hegyalján). – 2. A 19. sz.-ra vonatkozó gazdasági és néprajzi irodalom tanúsága szerint egységesen a → bujtás eljárását jelölték vele, a szőlővesszőket bújtatták föld alá. A változás oka valószínűleg abban keresendő, hogy a szőlővesszők föld alá húzása kevesebb idő- és pénzráfordítást igénylő munka volt, s az öreg tőkék döntéssel történő ifjítását mellőzték. – Irod. Bakos József: Nevelésügyi és művelődéstörténeti adatok egy XVIII. századi diákalbumban (Egri Pedagógiai Főisk. Évkve, 1959); Vincze István: Szőlőművelés és eszközei a borsodi Hegyközben (Népr. Közl., 1960); Kecskés Péter: A szőlő telepítésének hagyományos és újabb eljárásai a Mátraalján (Egri Múz. Évkve, 1968).
Kecskés Péter
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
