jászol
jászol: nagyállatok etetésére szolgáló berendezés. Több típusa ismert: a takarmányozás egykori módja a széna és a csutka földre szórása, pl. az → akolban. Ezek udvarán, néha a szín alatt előfordulnak már a 18. sz.-tól kör vagy ellipszis alakban földbe vert karókra vesszőből font ún. kerekjászlak. Ilyen jászolok ismertek voltak pl. Göcsejben, Sárközben, a Kiskunságban és a Hajdúságban. A sárközi aklokban 3 m hosszú és 1,5 m széles kerekjászlak is álltak. Az istállóbeli jászolok – az állatok számától és az építmény méreteitől függően – vagy a bejárattal szemben a fal mellett, annak hosszában (félszerjászol) vagy középen álltak, s az állatokat két oldalról kötötték hozzájuk (kerek vagy arcaljászol). A régebbi típusok az Alföldön fal melletti sárpadkák voltak, alacsony fonott oldallal. A legáltalánosabb a deszkákból készített, köveken, rönkökön vagy lábakon álló jászol, amelynek az oldalán lyukak vannak az állatok kikötéséhez. Valószínűnek látszik, hogy a paraszti istállók felszerelésére, így a jászolra is nagy hatást gyakoroltak a 18. sz.-ban a falvakban a katonaság lovainak elhelyezésére épített istállók, az ún. németólak, németistállók. Ezek méreteit és berendezését rendeletben szabályozták. – A lóistállókban a jászol felett falra erősített szénatartó (saráglya) is található. A nyári → állásokon az ún. → nyári jászol áll, egyes nagy határú településeken pedig vontatható → kerekesjászolokat is használtak. – Irod. Kovách Aladár: Kezdetleges épületek Tolna vármegyében (Népr. Ért., 1912); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Borzsák Endre: A régi istállók élete és a jószág takarmányozása Pest megye északi falvaiban (Népr. Ért., 1936).
Szabadfalvi József
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
