jószágjegy, jegy
jószágjegy, jegy: mindenféle természetes vagy mesterséges jegy és jel, amely a jószág egyedi megkülönböztetésére alkalmas. E fogalmon azonban legáltalánosabban a jószágon levő → tulajdonjegyet értjük. A jószágtenyésztő a legrégibb idő óta szükségét érezte annak, hogy állatait megjegyezze és ezáltal lopás folytán történő elvesztés vagy a jószág eltévedése esetén azt felismerje. Alkalmazták házi és csordajószág, marha, sertés, ló, kecske, juh, baromfi, hattyú stb. megjelölésére. – A legrégibb és leggyakoribb jószágjegy a → füljegy; a bal vagy jobb fülbe vagy mindkettőbe vágták, lyukasztották. A jegyeknek meghatározott nevük volt, amelyek vidékek szerint változtak, pl. „fecskefarkú, hátulvett, csipkés, hasított” stb. Az égetett jegyet (billog, bellág, billyog, → bélyeg stb.) füljeggyel együtt, de rendszerint önállóan is alkalmazták. Előfordult titkos jegy is, amelyet a szokásosnál jóval kisebb vassal a jószág rejtettebb testrészére sütöttek, s ezt a helyet csak a tulajdonos ismerte (pl. a sörény alá). Az Alföld egyes részein az égetett jószágjegy általános tulajdonjegyül szolgált, tehát egy-egy paraszt gazdaságának valamennyi vagyontárgyát ugyanazzal jelölte meg, sőt néhány helyen (pl. Hódmezővásárhely, Bácska, Székelyföld) a temetőben a fejfákba is belevésték, mert ez a megoldás lehetővé tette a temető családi sírhalmai között való eligazodást egy olyan korszakban, amikor az emberek nagy része még nem tudott írni, olvasni. – Festékkel, szurokkal is bélyegezték a jószágot. A tulajdon jelölésére szolgált még az ún. → bárányjel, bárányszoktató. Ez különböző alakú, fából faragott figura volt, amely a birka nyakában függött, míg ennek kicsinyített mása báránya nyakába került. Ezzel a kisbárányt szoktatták az anyjához. A továbbeladásra szánt jószágot a kereskedő sok helyen vörös krétával vagy színes szalaggal jelölte meg. A nevelésre vagy ideiglenes használatra átvett jószágnak a nyakába lécdarabot vagy bőrcsíkot akasztottak, és ebbe vágták, festették vagy égették a tulajdonjegyet. Az aprójószág (liba, kacsa) úszóhártyáját jegyezték meg, vagy tollazatát festették meg. A ló és marha körmén bevágás is szolgált jószágjegyül. – A jószágjegyet legkorábban Hammurabi törvénykönyve említi, hettita, asszír, egyiptomi, görög, római emlékekben egyaránt előfordul, és azóta a világ minden tájáról ismert. – Irod. Homeyer, C. G.: Die Haus- und Hofmarken (Berlin, 1870); Szabó Kálmán: A jószág jegye és billege Kecskeméten (Népr. Ért., 1932); Kós Károly: A kalotaszegi kosarazó juhászat (Miscellanea Ethnographica, I. Kolozsvár, 1947); Tárkány Szücs Ernő: A jószágok égetett tulajdonjegyei Magyarországon (Ethn., 1965).
Jószágjegyek a 17. és 18. sz.-ból
Jószágjegyek. „Daruláb” motívumok
Jószágjegyek. Három és négy körrel készített motívumok
Tárkány Szücs Ernő
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
