kenderpuhítás
kenderpuhítás: → kendertörés és a kendertisztítás után a → pozdorjától megszabadított, még kissé merev rostszálak hajlékonnyá, selymes tapintásúvá munkálása. Ellentétben az általános európai gyakorlattal, a magyar népi rostkikészítő technika a kenderpuhításra többfajta eszközt és eljárást is alkalmaz. Ilyenek a → kenderdörzsölés, a → kendertörő, a → kendermorzsoló henger, a → szöszcsávázás, valamint a bustyolás és a kenderkalapács (kótis). Az utóbbi kettő a korai lenkultúrának a kendertechnikára gyakorolt hatását mutatja, és ott fordul elő a Kárpát-medencében (különben elég szórványosan), ahol a → kenderáztatásnál is lenes hatás érvényesül: a Dunántúlon, ÉK-Mo.-on és Erdélyben. Bustyolásnál sima kőfelületen hengeres súlyokkal ütögetik, puhítják a rostcsomót. A kótisnak nevezett kenderkalapácsnak két változata is általános az abaúji hegyvidéken: egy egyszerű, kézben fogott fakalapács, amellyel fatuskón végzik a kenderpuhítást, és egy ágasfán, tengelyen mozgatott nagyobb kétkarú fakalapács, amelynél a kenderpuhításhoz már két ember szükséges. A rostok puszta kézzel dörzsölése (dörgölés, dörgülés) két → rostfésülés között szokásos. Ez a munkamód az európai lenkultúrában elszórtan a legutóbbi időkig megtalálható volt, de középkori adatok bizonyítják, hogy történetileg nagy múltra visszatekintő rostpuhító eljárással van dolgunk. – Irod. Gönyey Sándor: Az abaújmegyei Pusztafalu népi építkezése, kendermunkája és népviselete (Népr. Ért., 1939); Fél Edit: Egy eddig ismeretlen kendermegmunkáló eszközről (Népr. Ért., 1940).
Kendercsomók puhításra várva (Magyarcsaholy, v. Szilágy m.)
Szolnoky Lajos
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
