kígyókő
kígyókő: → mágikus tárgy. A néphit szerint a → kígyók szokták fújni Szent György-nap előtt vagy nyáron. Alakjuk golyó, tojás, elnyújtott tojás; minnél több kígyó fújta, annál nagyobb, néha lyukas. A hit szerint 50–100 kígyó is összegyűlik erdők napsütötte helyein, árkok mélyén, tölgyfák ágai között kígyókövet fújni. Fejüket ilyenkor feltartják, összetolják, farkaikat keresztül dobálják egymáson, már messziről hallatszik sípoló hangjuk. A kígyókövet összeköpködik: előbb csak kisebb köpéscsomó, később azonban megkeményedik. A kígyókőnek tartott köveket mágikus tárgyként használják: aki ilyent talál, szerencsés lesz, erszényben hordva sosem fogy ki a pénze; ha meghúzogatja vele az eladandó jószágot vagy a dagadt tőgyű tehenet, azt jól adja majd el, ill. meggyógyul a tőgy; a felfúvódott marha leapad, ha végighúzzák a hátán; ha a lyukas kövön keresztül fejik, sok lesz a teje, s nem ronthatják meg. A kígyókő képzete sok nép körében ismert, ahol a kígyó előfordul; a kő megjelenési formájáról alkotott képzet azonban eltérő. – → Hiedelemmondái: 1. A kígyókő fújása. Valaki meglesi a követ fújó kígyókat. Kereket hoz, közéjük gurítja. A kígyók a kerék után csúsznak, az ember elviszi a követ. Változatokban egy kígyó hátramarad, elrejtőzik a kerék agyában (küllői között) és a kerékért visszatérőt megöli. Erdélyi szövegben a kígyók gyémántkőkoronát fújnak a kígyókirálynő fejére. A kígyókőnek gyémántkő vagy drágakő (amelyet egy szabolcsi mondában a föld alatt őriznek a kígyók) alakban való elképzelése a kincsőrző kígyó képzetével rokon. (→ kincs) – 2. A kígyókő felhasználása. → Memoratok szólnak a kígyókő gyógyító hatásáról, pl. hályogos szeműt gyógyít (lásd: Gesta Romanorum, Katona Lajos kiadása, Bp., 1900. CV., CXIV. és CXIX.). Aki a kígyókövet szájába veszi, láthatatlan lesz. Erről szóló karcsai (Zemplén m.) monda: Egy kocsis urával közösen kígyókövet szerez. Az úr kipróbálja, szájába veszi, láthatatlan lesz. A kocsis ezt tagadja, mire próbaképpen az úr neki adja. Láthatatlan lesz, otthagyja urát. – Irod. Tolnai Vilmos: A kígyókő (Ethn., 1901); Munkácsi Bernát: A kígyókőhöz (Ethn., 1902); Gönczi Ferenc: A kígyókő és fúvása (Ethn., 1904); Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél (UMNGy, I., Bp., 1940); Balassa Iván: Karcsai mondák (UMNGy, XI., 1963).
Kígyókövek (Göcsej, Zala m.)
Diószegi Vilmos–Nagy Ilona
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
