Mecsekalja
Mecsekalja: a Mecsek hegység D-i, DK-i, megtelepült oldalainak és közvetlen előterének tájneve. Pécstől Ny-ra eső része a Mecsek-Hegyalja (→ Hegyalja). Mediterrán vonásokban gazdag éghajlati, növényföldrajzi, táji sajátosságai rendkívül előnyösek. Ezek révén már a római korban a Dunántúl egyik legfontosabb kultúrtájává vált, s kialakult városi központja is Sopianae – a középkori Quinque Ecclesiae –, Pécs elődje. Provinciális kultúrája a római birodalom bukását követően ugyan új népelemekkel feltöltődve, de tovább élt. A honfoglaláskor frank fennhatóság alatt élő szláv nyelvű, keresztény lakossága volt. A honfoglaló magyarság megtelepülése után a fejedelmi törzs egyik fontos szállásterületévé vált. S mint ilyen, a feudális magyar állam megszilárdulásától fogva egyik nagytáji központjának és számos fontos egyházi, világi intézményének adott helyet (pécsi püspökség, pécsváradi apátság, később egyetem stb.). Kedvező természeti-történeti adottságai révén ókori eredetű szőlő- és gyümölcskultúrája már a korai Árpád-kortól virágzásnak indult. Városi, mezővárosi közösségeiben Ny-európai, főként neolatin telepesek is előfordultak. A 14–15. sz. folyamán fellendülő városi élete mellett széles körű paraszt-polgári fejlődés bontakozott ki a Mecsekalján, Pécs környékén. Ami a magas szintű reneszánsz főúri-főpapi kultúrája mellett a plebejus társadalmi-ideológiai mozgalmak számára is termékeny talajt teremtett. A széles körű huszita kezdeményezéseket a reformáció gyors kibontakozása és radikális áramlatainak felülkerekedése követte. Lakosságának döntő többsége a kálvinista és az antitrinitárius reformációhoz csatlakozott. Pécs maga is a dunántúli unit. egyházszervezet központjává lett, falai közt magasabb szintű iskolai képzés folyt. A hódoltság során a Mecsekalja népe rendkívül sokat szenvedett mind a török, mind a magyar katonaság hadműveleteitől. Folytonossága azonban nem szakadt meg. Túlélő lakossága nagyobb községekben, mezővárosokban koncentrálódott. A felszabadító háború további népességpusztulás elindítója lett. A kezdetben szinte katonai eszközökkel folyó rekatolizáció elől sokan elköltöztek, részben török területre menekültek. A 18. sz. során É-i vidékekről érkező magyarok mellett tömegesen telepítettek németeket a Mecsekalja környékére, de a 17. sz.-tól nagy számban beköltöző délszláv, boszniai, horváto.-i, szerb stb. lakosai is újabb csoportokkal egészültek ki. A 18. sz. során bekövetkező gazdasági, társadalmi konszolidációja révén ismét az ország legértékesebb kultúrtájai közé emelkedett. A 19. sz. végétől kedvező adottságaira alapozottan jelentős bányavidékké vált, ami iparosodását is megalapozta. Paraszti közösségeit a gyorsan kibontakozó, de erősen korlátozott polgárosulás jellemezte. – A II. világháború befejeztével, a felszabadulást követően német lakosságát érintették a potsdami egyezményben előírt kitelepítések. 1946–47-ben részben szlovákiai magyarokat, részben hazai agrárproletárokat telepítettek környékére. Paraszti műveltségét jórészt még nem kutatták. Magyarságának népi kultúrája a tolnaiakéval állt szerves összefüggésben, nyelvjárásilag is D-i, DK-dunántúli kapcsolatú.
Legeltetés (Pécsvárad, Baranya m.)
Lakóház (Zengővárkony, Baranya m.)
Pécsvárad látképe (Baranya m.)
Filep Antal
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
