mise
mise: a r. k. egyház szerint az újszövetség vérontás nélküli áldozata, melyet Jézus szenvedéseinek előestéjén, az utolsó vacsorán alapított, a keresztáldozatra való emlékezés céljából. Minden 7. életévet betöltött személy köteles volt misét hallgatni minden vasárnap és minden parancsolt ünnepen. Ezenkívül a mise mondatása sokféle különleges céllal is szokásos volt, mert a mise-áldozatot, főleg valamely meghatározott cél érdekében, a hivők mindig a leghatásosabb könyörgési formának tartották. A fekete halál (→ csuma, → mirigy) elleni mise már a 8. sz.-ból ismert, s a középkor vége felé különféle babonás szokásokkal vették körül. Hazai nyomtatott liturgikus könyveink kézírásos bejegyzéseiben is találunk adatokat a döghalál elleni miséről. Öt napon egymás után kellett elmondani. A megrendelő egész házanépével jelen volt; mindenki hármas égő gyertyát tartott a kezében. Gyakori volt a szerencsés szülésért mondatott mise Szent Margit, Szent Anna tiszteletére. Napjainkig országszerte elterjedt szokás az elhunyt hozzátartozóért mondatott mise a halálesetet követő napon, majd nyolcadnapra, valamint a haláleset évfordulóján. Néhol a halottért mondatott misén megfigyelték, hogyan égnek a gyertyák az oltáron; ha a láng egyenletes, a halott jól van a túlvilágon, ha nagyon imbolyog, akkor „rossz helyen van”, tehát még imádkozni, misét mondatni kell érte. Gyakoriak voltak valamilyen cél érdekében a szentek tiszteletére mondatott misék. A járványos betegségek elleni védekezésül Szent Rókus tiszteletére mondattak misét. Ha az állatokat dögvész pusztította, Szent Vendel pártfogása volt a mise célja. Gyakoriak voltak a szerencsés gyógyulásért a hálaadó, nemkülönben → Mária tiszteletére mondatott misék, amelyek legtöbbször valamilyen céllal párosultak. Régi hiedelem, hogy az úrfelmutatás alatt elmondott kérés meghallgatásra talál. Nem volt ritka, hogy a lányok ilyenkor mondották el, kihez szeretnének férjhez menni, a gazdasszony ilyenkor kérte az áldást a ház körüli jószágra, a gazda a termésre stb. Falvainkban – különösen az idősebb asszonyok – szigorúan számon tartották, hogy a hét napjain ki kiért és miért mondat misét. Sokfelé a mise-szolgáltatás módja a misét megrendelő személy vagy család rangjának is jelzője volt: a szegényebbek csak kismisét (csendes misét), a jobbmódúak nagymisét (énekes misét) végeztettek. Az énekes misén a kántor éneke is jelezte a mise tárgyát. A jegyesekért mondott misén kiénekelték a menyasszony és a vőlegény nevét, a halottas misén a halott nevét (hány esztendővel ezelőtt hunyt el, hogy kik siratják stb.). Dec. 24-én tartják az éjféli misét (→ karácsony). – Irod. Mihályfi Ákos: A nyilvános istentisztelet (Bp., 1923); Radó Polikárp: Nyomtatott liturgikus könyveink kézírásos bejegyzései (A pannonhalmi főapátság évkve, Pannonhalma, 1943).
Manga János
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
