munkacsere
munkacsere: a gyalogmunka, igás munka és a gépi munka megfelelő és a szokásjog által jóváhagyott arányú kölcsönös kiegyenlítése. A gyalog emberek a közösség valamelyik igával vagy géppel rendelkező tagját megkérik, hogy segítse ki őket szerszámával, igájával végezze el a szükséges munkát, majd ő ezt gyalogmunkával visszasegíti. A különböző szerszámokkal végzett munkák időtartamát veszik alapul, s többnyire akkor is egy egész napot számítanak, ha nem töltötte ki a munka a napot. A munkacsere a századforduló tájékán vidékenként, sőt közösségenként is igen eltérő számítási arányokat mutatott. A peremvidékek kis falvaiban az alkalom-alkalomért elv is ismeretes volt még, az Alföldön, Dunántúlon pedig 1 igás napért 4 gyalogos napot is számítottak. – Ha a munkacsere nagyon aránytalan, akkor → ledolgozásnak minősül. A munkát cserélők között állandósulhat a viszony, évtizedeken át is együttműködhetnek. Jellegzetes és szilárd kapcsolat alakul ki ÉK-Mo.-on a gazda és a kepés (arató) között a sorozatos munkacsere alapján. A munkacsere a kapitalizmus idején a kis- és középparasztság munkaszervezetét általánosan jellemezte, s mindkét réteg szempontjából egyaránt nagy gazdasági jelentősége volt. A felszabadulás után, a földhöz juttatott parasztság igaerő hiánya miatt, amelyet a háborús pusztítások csak fokoztak, a munkacsere különös jelentőségre tett szert. (→ még: gyalogmunka, → igás munka) – Irod. Szabó László: A paraszti munkaszervezet és társasmunkák a Zempléni Hegyvidéken (Népr. Ért., 1965); Fél Edit–Hofer Tamás: Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Népr. Közl., 1967).
Szabó László
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
