népkönyv
népkönyv: világi tartalmú, szépprózai elbeszéléseket tartalmazó mű, amely előbb kéziratban, majd nyomtatásban a társadalom széles rétegeiben elterjedt. Mo.-on a 16. sz. utolsó évtizedeitől kezdve ismert és kedvelt. A népkönyvek tárgyukat a középkor híres történeteiből, eposzaiból merítik. Könnyed hangvételű, szabados stílusú, olykor egészen trágár írások sorozata, amely előadásmódjában a könnyű megértésre törekszik. A népkönyvek nagy része a 15. sz.-i Németo.-ban keletkezett, s fordítással került Mo.-ra. A legkedveltebb népkönyvek közé tartozott Mo.-on a → Ponciánus históriája. A → Salamon és Markalf Európa-szerte ismert történet, népszerűségét a királyt legyőző ravasz parasztember, Markalf alakjának köszönhette; ötletes, de gyakran már durva hangú írás. 13 kiadása ismeretes. A Hármas história, amelyet Haller János gyűjtött egybe, a középkor három híres történetét – a Nagy Sándorról szólót, a Gesta Romanorumot és a trójai háború történetét – tartalmazza. A fordítók és átdolgozók általában erkölcsi tanulságokat vonnak le a történetekből. Folklorisztikai jelentősége és fontossága abban rejlik, hogy közkedveltsége miatt számos története, motívuma bekerült a magyar folklórkincsbe, és meséink, anekdotáink, tréfáink, közmondásaink között találkozunk velük. – Irod. Beöthy Zsolt: A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban (Bp., 1886); Horváth János: A reformáció jegyében (Bp., 1953); Waldapfel József: Heltai és a magyar Ponciánus (Irod. Tanulm., 1957).
Egy népkönyv címlapja
Egy népkönyv címlapja
Szemerkényi Ágnes
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
