népzenei dialektusok
népzenei dialektusok: az egyes vidékek eltérő vonásokat mutató népzenei anyaga, ill. gyakorlata. Bartók a magyarlakta területet négy zenedialektus-vidékre osztotta fel: 1. a dunántúli, 2. a felső-mo.-i, a Dunától és a Tiszától É-ra, 3. a Tisza-vidéki vagy nagyalföldi és 4. az erdélyi (ideszámítva Bukovinát). Megjegyezte, hogy a dialektusbeli eltérések csak az ún. régi stílus dallamanyagában észlelhetők. A fontosabbak: bizonyos záróritmusokon kívül főként a pentatónia elszíneződése az 1. területen, cifrázatgazdagság a 4-en, főzárlatlecsúszás az 1–3-on, ill. felcsúszás a 3-on. Domokos Pál Péter és Jagamas János a moldvai csángó vidéket az 5. dialektusterületnek számítja, igen gazdag cifrázatrendszere, kis ambitusú pentaton dallamai és az új stílus úgyszólván teljes hiánya alapján (ez utóbbi a 30-as évekre érvényes). Jagamas önálló körzetnek tekinti a 4. dialektusterületen belül a Mezőséget és Enyed-Marosludas vidékét is (16 szótagos dallamok, cifrázat, román hatások alapján). – Irod. Bartók Béla: A magyar népdal (Bp., 1924); Domokos Pál Péter: Moldvai magyarság (Csíkszereda, 1931); Jagamas János: Beiträge zur Dialektfrage der ungarischen Volksmusik in Rumänien (Studia Memoriae Belae Bartok Sacra. Bp., 1956).
Rajeczky Benjamin
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
