nyestezés
nyestezés: A nyestet (lat. Martes foina), nyusztot (lat. Martes martes) értékes prémje miatt a nyestvadászok tél idején a hóban 10–25 km-en át is nyomon követik, s a fák odvában, a harkályfészekben meghúzódó állatot kifüstölik, a fatörzs veregetésével kiűzik. Az előbúvó állatot a nyerstvadász hosszú ágú keskeny villával ledöfi, zsákot tart eléje vagy ügyes mozdulattal nyakon ragadja s a tarkóját átharapja (Bakony, Ormánság, Börzsöny, Zempléni hegyek, Székelyföld). A nyestezés hasonló formája Európa-szerte ismert, s körültekintő részletességgel írja le Hans Peter von Firdenheim 17. sz.-i vadászkönyve. Az Ormánságban, a Zempléni hegyekben, a Lápos völgyében, a Székelyföldön erdei fákra elhelyezett hosszú dorong, fahasáb felett felpeckelnek egy másikat, a villa formájú pecekre csalétket (tojás, madár, mókus, juhbél) tesznek, s az ilyen zúzócsapdával ejtik el az állatot. Ezek a csapdák a Balkánon, a Kárpátok szlovák, román, ukrán lakosságánál, a különböző finnugor népek körében is használatosak. 1750-ben J. E. Ridinger német vadászati munkája ilyen csapdát ismertet. A nyest- és nyusztfogáshoz a fenti zúzócsapdán kívül más csapdákat (→ ládacsapda, → nyesthurok) is használnak. A nyest- és nyusztbőrrel a 14–17. sz.-ban az ÉK-Kárpátokban, Horváto.-ban és Szlavóniában adóztak is. A horvát nyestadó neve kunovia. – Az oroszok régebben az eladó leányt kunkanak ’nyestecské’-nek nevezték, s a kuna, ’nyest’ pénzegységet is jelentett. Pénzegység volt a nyestbőr a volgai bolgároknál is, hasonlóan mint más prémes állatok bőre a finnugor népeknél. A 13–14. sz.-i Neste és Nusz női neveink a nyest, ill. a nyuszt szóval azonosak. A németek a középkorban a szelíd nyesttel a ház körüli rágcsálókat fogdostatták össze. Tárgyi és nyelvi adatok nyomán (a nyest szó eredete bizonytalan, nyuszt szavunk finnugor, esetleg uráli eredetű) arra következtethetünk, hogy a nyest nyomonkövetése és a prémes állatok elejtésére alkalmas dorong-csapdák készítése már a magyarság uráli őshazájában ismeretes lehetett. – Irod. Tagányi Károly: A hazai élő jogszokások gyűjtéséről (Bp., 1919); Gunda Béla: Nyestezés az Ormánságban (Nép és Nyelv, 1942); Mészöly Gedeon: Az ugorkori vadászélet magyar szókincsbeli emlékei (Ethn., 1951); N. Sebestyén Irén: Az uráli népek régi lakóhelyeinek kérdéséhez (Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Oszt. Közl., I., Bp., 1951); Molnár István: Népi vadfogási módok az Ivó-patak környékén (Klny., Marosvásárhely, 1955).
Nyestcsapda (Marócsa, Baranya m.)
Gunda Béla
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
