pelészés
pelészés: a székelyek őszi pelefogása. A bükkmakkon meghízott állatot (lat. Myoxus glis) odújából hosszú vesszővel kiűzik s csappal (ággal) agyonverik vagy varsaforma nyílású ládával, fazékkal fogják. Éjjel meggyújtott tidó (a végén fejszefokkal megveregetett fenyőfabot) világa mellett verik agyon a felriasztott állatkákat. A pele (evet, peli, pelhe, pülü) friss, füstölt húsát, zsírját fogyasztják. Udvarhelyi verses mondókák szerint:
1. Nincs olyan fa, mint a bikfa,
Abból lesz e véka, kupa,
Kövér pele ez udvába,
Pánkó sül ez olajába.
Abból lesz e véka, kupa,
Kövér pele ez udvába,
Pánkó sül ez olajába.
2. Zabból kiszi szilvalével,
Jó káposzta friss pelével.
Jó káposzta friss pelével.
Az odvából űzik ki, → íjas csapdával fogják a pelét a szlovéneknél, akik a húsát szintén fogyasztják s prémjéből sapkát készítenek. A rómaiak a pelét szűk agyagfazékba helyezve a húsáért meg is hizlalták. – Irod. K. Mátyus István: Ó- és új diaetetica… (I–VI., Pozsony, 1787–1793); Koštiál, J.: Der Fang des Bilches in Krain. Lud Słowiański (II., Kraków, 1931); Viski Károly: Pelészés és makkászás (Népr. Értl, 1932); Haáz Ferenc: Pele - és mókusfogás Varságon (Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múz. Érem- és Régiségtárából, I., Kolozsvár, 1941); Zeuner, F. E.: A History of Domesticated Animals (New York and Evanston, 1963).
Gunda Béla
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
