porhajas
porhajas: szőlőszaporító gyökeres vessző, amit úgy nyertek, hogy tavasszal az anyatőkéről a vesszőt félkörívben elvezették a föld felett vagy alatt. A vessző megeredve szakállas, bojtos, talpas vesszőt adott. A porhajast ősszel vágták le az anyjáról, s bárhol elültethető tőkekezdeményt kaptak. A római kori leírásokból is ismert eljárást a magyar nyelvterületen adatolhatóan a 15. sz. óta ismerték, s a hegyi szőlőkben a 19. sz. végéig alkalmazhatták. (→ szőlőszaporítás, → szőlőtelepítés). A porhajas (Tokajhegyalja, Erdély) különböző elnevezése még: kapabujtás, kapahajtás, porhéjjas (Zala m.), porbujtás (Pozsony és Eger), fejbujtás (Sopron vidéke). – Irod. Beke Ödön: Porhajas (Népünk és Nyelvünk, 1933); Bakos József: Szótörténeti adatok Comenius Lexion Januale (Patak, 1652) című tankönyvének magyar szövegében (Magy. Nyelvőr, 1966).
Kecskés Péter
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
