provinciális művészet
provinciális művészet: e kifejezés a lat. provincia ’tartomány’ szóból származik, amelyet azonban ’vidékies’ jelentéssel használunk. A provinciális művészet a → népművészettel szemben elsősorban a korstílusokat hordozó és kialakító uralkodó művészethez az ún. „grand art”-hoz kapcsolódik, ennek kifejezési eszközeit alkalmazza. Képviselői hivatásos és képzett alkotók, akik azonban a vidéki nagyközönség szükségletei irányában és a fejlődés fővonalától eltávolodva bontakoznak ki; a művészet újító feladata helyett az eltanult eredmények népszerűsítésében játszanak fontos szerepet. Bár az alkotók nem tagjai a szűkebb értelemben vett népi közösségeknek, műveik legtöbbször szorosan beépülnek ezek életébe, környezetébe: falusi templomok és berendezéseik, → út menti keresztek, szobrok, emlékművek, fülkeszobrok, sírkövek, cégérek stb. – A fogalmat leginkább a barokk művészet kevésbé színvonalas példányaira, ill. e korszak tipikus ábrázolásainak vidéken elterjedt változataira kezdték alkalmazni, negatív értelemben. (A korábbi korszakokban – középkor és reneszánsz – ugyanis a művészet minősítésénél még nem annyira a formális jegyek, mint inkább a szellemi koncepció, másként a program játszott döntő szerepet.) E provinciális barokk alkotások képzettséget legkevésbé mutató változatait – már pejoratív értékítélet nélkül – parasztbarokknak nevezik, amely azonban nem jelent feltétlen sem paraszti alkotót, sem paraszti használatot.
Mária-szobor kőből, útmenti fülkében (Páka, Zala m., 19. sz. második fele)
Pestisoszlop, ifj. Eisenklöbl Lőrinc soproni kőfaragó műve (Sarród, Győr-Sopron m., 18. sz. eleje–1762)
Út menti feszület (Fazekasboda, Baranya m., 19. sz. vége)
Varga Zsuzsa
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
