rideg pásztor, szilaj pásztor
rideg pásztor, szilaj pásztor: nőtlen, magános, szabad, házzal nem rendelkező, más házánál élő pásztor. 1581-től a nyelvtörténeti adatok is ezt igazolják. 1639-ből: „Eggyes és ridegh személy, kinek sem fia sem leánya nincsen.” 1677-től: „Pandur Mihály… ridegül lakott Tóth Mihálynál.” A népnyelvben, pl. Göcsejben, Somogyban, az Őrségben és Szegeden a rideg pásztor nőtlen pásztort, a rédeg Kemenesalján magánosat, az Ormánságban pedig férj és gyermek nélküli menyecskét jelent. Az asszonya nélkül, magányosan élő rideg pásztorról Móricz Zsigmond Komor ló címmel kisregényt írt. A rideg szót – hasonlóképpen, mint a szilajt (→ szilaj állat) – a 18. sz.-tól állatokra is alkalmazták. Jelentése a következő: meddő (állat és nyáj), herélt, tenyésztésből kizárt, sovány, néhol (pl. Veszprém, Bács-Kiskun, Hajdú m.) így nevezik a munkába nem tört állatot is. – A szó valószínűleg a nőtlen, egyedülálló, hajadon, szabad jelentésű német ledigből származik, amelyet elsősorban emberre, de részben állatra is alkalmaznak. A rideg pásztor – hasonlóképpen, mint a szilaj – Herman Ottó és Györffy István irodalmi munkássága nyomán a külterjesen tenyésztett állatok pásztora: állatok esetében extenzíven tenyésztett jelentésűvé vált (→ külterjes állattenyésztés). – Irod. Szabadfalvi József: A magyar állattenyésztés tipológiai és terminológiai problémáihoz (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1969).
Rideg pásztor, 18. sz. végi ábrázolása (Kunság)
Szabadfalvi József
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
