szájhagyomány

Full text search

szájhagyomány: a folklorisztika elméleti kategóriája, a szóban továbbadott alkotások összessége, egyáltalán a szóbeliség keretében létrejövő alkotások összessége. Szélesebb kategória, mint a népköltészet, mivel a népköltészetben nem csupán szóbeli alkotások találhatók, a szájhagyományban viszont nem költészeti termékek is előfordulnak. Nem azonosítható a folklór fogalmával, mivel a folklórban nem-szóbeli jelenségek is bőséggel megtalálhatók. A magyar folklorisztikában a pozitivista irodalomtudomány és folklorisztika használta a szájhagyomány fogalmát (Katona Lajos, Sebestyén Gyula, Tolnai Vilmos), a kor földrajz-történeti folklorisztikájának is megfelelő módon olyan értelemben, hogy az egyes folklór változatokat vagy szájhagyomány vagy írásos hagyomány leszármazottainak tartották. A szájhagyomány terminusban a hagyomány rész a folklór tradicionalista felfogására utal. A későbbiekben önálló, folklórelméleti kategóriává próbálták kiépíteni, és általánosabb formában, mint szóbeliséget állították szembe az ellenpólusként meghatározott írásbeliséggel (Horváth János, Thienemann Tivadar). Az utóbbi évtizedben a szájhagyomány esztétikai sajátosságait hangsúlyozták, és az Ortutay Gyula kezdeményezte magyar egyéniség-kutató iskola a szájhagyományozás „törvényszerűségeit” ( affinitás, egyéniség és közösség) vizsgálta. – Jakobson figyelme a kommunikációelmélet felé fordult, szájhagyomány-definiáló javaslatát Dell Hymes és mások fejlesztették tovább, napjainkban ez az irányzat a szociolingvisztika, a kommunikációelmélet és a kultúrelmélet, meg a folklorisztika módszereinek összefoglalásán fáradozik. Ennek során született meg a szájhagyomány tipologizálásának kísérlete: meg kell ugyanis különböztetnünk az egyszerű szóbeli közlést, a folklór jellegű szóbeli közlést és a hivatásos szóbeli közlést. A szájhagyomány e három kategórián belül esetenként másképp érvényesül. A szájhagyomány kutatása újabban ismét befolyásolta a folklorisztika elméletét. Úttörő jelentőségű volt e téren az 1969-ben Bp.-en rendezett szájhagyomány-szimpozium, amely a modern megközelítési módszereket egyesíteni kísérelte a hagyományos folklorisztikával és a folklór-esztétikával. Nemzetközi méretekben a társadalmi kommunikáció elmélete egyre intenzívebben és pontosabban foglalkozik a szájhagyományt meghatározó törvényszerűségek és szabályok kutatásával. ( még: hagyomány) – Irod. Ortutay Gyula: Variáns, invariáns, affinitás (MTA II. Oszt. Közl., 1959); Ortutay Gyula: A szájhagyományozás törvényszerűségei (Ethn., 1965); Bogatirev, P. G.: Voproszi teorii narodnovo, tvorcsesztva (Moszkva, 1971); Voigt Vilmos: Folklór és szociolingvisztika (Általános Nyelvészeti Tanulm., 1972); Voigt Vilmos: A folklór alkotások elemzése (Bp., 1972); Ortutay Gyula: Folklore and Society (Bp., 1973); A szájhagyományozás törvényszerűségei (Szerk. Voigt Vilmos, Bp., 1974).
Voigt Vilmos

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir