szegfű (lat. Dianthus)
szegfű (lat. Dianthus): 1. dísznövény. A középkorban a lovagi kultúra kedvelt virágaként kezdték termeszteni. Általában virágcserépben nevelték, így lett a virágcserép egyik európai elterjesztője. Mo.-i divatjáról a 16. sz. óta tudunk. A magyar parasztkertek régi kedvelt virága a rózsaszínű vagy cirmos telt virágú kerti szegfű (lat. D. caryophyllus), (hazája a Mediterraneum), és a gyepet alkotó, illatos rózsaszínű vagy fehér német szegfű (lat. D. plunarius), (hazája D-Európa és az Alpok). – Irod. Rapaics Raymund: A magyarság virágai (Bp., 1932). – 2. A népművészetben gyakori motívuma a → növényi ornamentikának. Részarányos felépítésű, ún. keresztmetszetes virág, általában 5 vagy 7, legyező alakban elhelyezkedő sziromlevéllel. – Közel-keleti eredetú. A szegfű ornamentális ábrázolása Mo.-on török közvetítéssel a hódoltság idején terjedt el, elsősorban úrihímzéseken; a népművészetben is főleg a hímzésekre jellemző. – Irod. Palotay Gertrúd: Oszmán-török elemek a magyar hímzésben (Bp., 1940); R. Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek és rokonemlékek a XV–XIX. századból (Bp., 1968).
Lepedővég részlete, olasz korsóba állított szegfűcsokorral (Győr-Sopron m., 18. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum
Kósa László–K. Csilléry Klára
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
