szégyentábla, cégér
szégyentábla, cégér: megszégyenítő büntetőeszköz volt, amit a kisebb bűncselekmények elkövetőivel szemben leginkább mellékbüntetésként alkalmaztak. A 15. sz. óta ismert elnevezés. Kis fatáblára, kemény papírra írták rá az elkövetett bűncselekményt, vagy az azt szimbolizáló rajzot festették rá (pl. a rágalmazó táblájára kinyújtott nyelvet). A tettest – nyakába akasztva a táblát – kiállították a → pellengér mellé vagy sétáltatták a község főutcáján. A feliratok ilyenek lehettek: „tolvajnak menedéket adott”, „a lopott holmit megvette”. Sokszor a szégyentábla mellett a bűnjelet is az elkövető nyakába akasztották, pl. a botot, amellyel verekedett, a részegesnek a pálinkás butykost vagy kezébe tették az ökörbőrt, a lófarkat, amelyet lopott. Szégyentábla fennmaradt Székesfehérvárról, Selmecbányáról, Bélabányáról. Kiscégérezésnek mondták a bűnjellel vagy a jelképes szégyentáblával való pellengérre állítást. Cégéres vétek alatt azokat a bűncselekményeket értették, amelyeket általában megszégyenítő módon, pl. szégyentáblával büntettek. – Irod. Vajna Károly: Hazai régi büntetések (II., Bp., 1907).
Szégyentábla (Székesfehérvár, 18. sz.)
Tárkány Szücs Ernő
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
