szekrény
szekrény: 1. ajtóval nyíló tárolóbútor, ruhanemű számára; belül többnyire egyik fele polcos, a másik akasztós. Ismertebb elnevezései még: állószekrény, ruhásszekrény, almárium, fennálló, sifonér. – Már a római korban kialakult, de a bútorgyártás technológiájának hanyatlása miatt a középkor korábbi szakaszában legfeljebb csak templomi felszerelésnek készült, s csak az → asztalosbútor előretörtével, a 15. sz.-tól került az úri-polgári lakásba, majd a parasztokhoz a 17. sz.-tól. Mo.-on polgári használata a 15. sz.-tól kezdődött. A parasztság csak a kései, kétajtós formát vette át a 18. sz. végétől. A 19. sz. derekáig lényegében csak a Dunántúlon, kismértékben a Duna–Tisza közén terjedt el, és a paraszti bútordíszítő stílusoknak megfelelő díszítést kapott, mely főleg → virágozás, ritkábban → emberábrázolás. Ahol később honosodott csak meg, ott a szekrény már rendszerint polgárias, historizáló, ill. eklektikus stílusú barnára pácolt. – 2. Konyhaszekrény (→ pohárszék); 3. faliszekrény (→ téka); – 4. fiókosszekrény (→ sublót); – 5. → ácsolt láda. – Irod. Domanovszky György: Népi bútorok (Bp., 1964); K. Csilléry Klára: Vázlatok Tiszaigar népi lakáskultúrájából (Ethn., 1952); Deneke, B.: Bauernmöbel (München, 1969); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).
Szekrény dúsan virágozva (Somogyigal, Somogy m., 1846) Bp. Néprajzi Múzeum
K. Csilléry Klára
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
