szilágysági viseletek
szilágysági viseletek: a földrajzilag és történetileg az Alföld és Erdély közt fekvő, az Alföld felé nyitott megye magyar lakosságának öltözetei. A szűkös információs anyag azt mutatja, hogy részben földrajzi szomszédságban, részben a különböző vagyoni rétegek öltözködésében itt a századforduló körül egymás mellett lehetett találni a kiváltképp Erdélyre jellemző igen régies és az Alföld felől terjedő újabb elmeket. A szegényebbek például a házi posztóból szabott fehér → harisnyát vagy szürke darócnadrágot viselték, a Szamos vidékén a Fekete-Körös völgyiekhez vagy a gyimesiekhez hasonlóan a bocskoron, ill. csizmán kívül; míg a módosaknál és a fiataloknál kezdett feltűnni a vitézkötéses fekete posztónadrág. A férfiak körül vagy hátul kivetett hosszú és félhosszú ingeket hordtak. A bőrruhák közül a kozsokot (csípőig érő ujjas bundát) ismerték, a subaféléknek azonban kevés nyoma volt. Annál elterjedtebbek a háziszőttes gyapjúból készített → szokmányok, → darócok, → condrák, melyeket az újabb divatként terjedő → gubával együtt váltakozva felölthettek férfiak is, nők is. A Szilágyság alföldi részén viszont a zsinóros fekete posztó öltözetdarabok szorították vissza a házikészítésű fehér vagy barna darabokat. Mónban pl. a vagyonosabbak „spencernek” mondott posztókabátot viseltek, míg a szegényebbek condrát. A kisnemesi falvakban ugyancsak az alföldi jellegű nemesi – cívises öltözet volt honos. Erdélyi jellegű volt viszont a legények rézgombos hosszú nadrágszíja és a felhajtott peremű prémsapka. – A női ingek általában rövidek, rövid bevarrott ujjal, kerek nyaakkal készültek. Számos községből ismert → fersing vagy → pendely néven a házivászon szoknya, mint az egyetlen alsótesten viselt ruhadarab vagy fehér színében megtartva vagy kékre festve. A pendely elé vászon- vagy kékfestő kötény került. Vármezőről említik két (első és hátsó) vászonkötény viselését. Az ingből és pendelyből álló vászonruhára közvetlenül öltötték fel hidegben a szokmányt, darócot vagy gubát. Ebben a régies egyszerűségében másutt nem is maradt fenn a vászon női öltözet. Désházáról írják, hogy hordanak pruszlikot, sőt kisméretű vállkendőt. Mintegy szélső megjelenése ez az Alföldön általánosan viselt vállkendőnek, mely Erdélyben már nem terjedt el. Kraszna vidékén szaporodik a szoknyák száma, ötöt-hatot is hordanak egymás fölött; ez a jelenség ismét az Alföldhhöz kapcsolódik és Erdélytől idegen. Nincs említés se pártáról, se főkötőről, csak az asszonyok áll alatt vagy tarkón megkötött fejkendőjéről. Péren említik a női mentét, mely posztóborításos bunda. – Irod. Petri Mór (szerk.): Szilágy vármegye monographiája (I., Bp., 1901); Újváriné Kerékgyártó Adrienne: Adatok Bogdánd viselettörténetéhez (Népr. Közl., 1969); Kós Károly–Szentimrei Judit–Nagy Jenő: Szilágysági magyar népművészet (Bukarest, 1974).
Ünneplőbe öltözött csoport (Désháza, v. Szilágy m., 1890-es évek)
Asszonyok és lányok ünneplőben (Kraszna, v. Szilágy m., 1967)
Fél Edit
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
