szilva (lat. Prunus domestica)
szilva (lat. Prunus domestica): a Kárpát-medencében, a Balkánon és Elő-Ázsiában honos gyümölcs. A legnevezetesebb mo.-i fajta, a besztercei szilva a középkor végén tűnt föl. Valószínűleg szíriai eredetű, de hazánkban vált híressé termesztése. A felső-mo.-i és erdélyi városok a 16–17. sz.-ban aszalványként nagy mennyiségben szállították Ausztriába, Németo.-ba, Cseho.-ba és Lengyelo.-ba, ahol „magyar szilva” néven vált ismeretessé (németül: ungarische Pflaume, lengyelül węgerka). Feltehető, hogy az első vagy az egyik nagy szállító az erdélyi Beszterce városa volt. – A szilva a mo.-i házikertek legelterjedtebb gyümölcsfája. Üzemszerű gyümölcsösökben csak mintegy 6%-a található a mo.-i szilvafa-állománynak. Fontosabb termő tájai: a Felső-Tisza vidéke, ahol ártéri gyümölcsösökben termesztik (jellegzetes paraszti tájfajtája a Nemtudom vagy Penyigei szilva). Zala megye DNy-i és D-i része; a Hegyalja; a Bükk és a Mátra környéke; a Duna–Tisza köze, a Kőrösök mente, Szilágyság, Háromszék. Sokfelé termesztik a DK-európai származású, gömbölyű, édes, apró potyókát és cseresznyeszilvát (P. cerasifera). Az olasz származású, nagy, tojás vagy gömb alakú termésű szilvafajták neve ringló (P. italica). A különböző szilvafajtákat Mo.-on nyersen, aszalva vagy lekvárként (→ befőzés) fogyasztják és pálinkafőzésre használják. (→ még: aszalás). – Hétszilvafásnak nevezték lebecsülő hangsúllyal a szegényebb kisnemeseket. – Irod. Luby Margit: A szilva hazája (Népr. Ért., 1939); Rapaics Raymund: A magyar gyümölcs (Bp., 1940).
Szilvalekvárfőzés (Hódmezővásárhely, Csongrád m., 20. sz. eleje)
Kósa László
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
