szőlőtelepítés
szőlőtelepítés: a szőlőnövény rendszeres és tervszerű ültetése, összefüggő szőlőterületet kialakító törekvés. Megnevezésére a történeti forrásanyag tanúsága szerint az ellet, épít, örökít és örökséget rak kifejezések szolgáltak; a 18. sz.-tól kezdett általánossá válni az ültet és telepít kifejezés. – A szőlőtelepítés rendjére és módjára vonatkozó eddigi kutatások részeredményeket hoztak, különösen a történeti és műveléstechnikai kérdések tisztázatlanok. Az bizonyosnak látszik, hogy a hegyi szőlőkben, s főként a szőlőmonokultúrás területeken (É-Mo., Balaton-mellék, Erdély) a 14. sz.-tól kapával készítették elő a talajt ültetésre, a gödörbe, árokba taposták, szorították az előgyökereztetett talpas vesszőt vagy sima vesszőt úgy, hogy általában fészektrágyázást is alkalmaztak. Így soratlanul, ill. egy irányban sorosan jelölték ki a tőkék helyét. A homoki szőlőkben (Alföld, D-Dunántúl) ekével megszántott földbe, barázdába került a sima vessző (16. sz.-tól), általában tárgya nélkül, így soros, de legalább egy irányban soros szőlőtelepítést kaptak. – A szőlőterületet az első telepítéskor erdőből, berekből foglalták el. Gyakrabban baltás irtás után kapás talajelőkészítést, ritkábban égetés után ekés megmunkálást alkalmaztak. A → szőlőhegyeket egyébként évszázadon keresztül nem kellett újjátelepíteni, mert a hagyományos szaporító, tőkepótló, -ifjító eljárásokkal a rendes évi munka keretei között pótolták a hiányokat (→ szőlőszaporítás). A tőkéről-tőkére történő bujtásolás még az eredetileg sorba ültetett szőlőt is soratlanná tette. A szőlőtelepítéskor a fajtákat úgy igyekeztek megválasztani, hogy kedvező virágzási feltételeket biztosítsanak. A szőlőhegyek helyét, a fajtaválasztékot és a művelési technikát a telepítés és szaporítás módjai nagymértékben konzerválták. – A szőlőtelepítés módjának és eszközeinek egységesedése a 19. sz.-ban következett be részben a filoxeravész miatti újjátelepítések során, részben a racionális munkavégzés sürgető és általános igénye révén. A megforgatott, rigolírozott (→ fordítás) földbe ültetőfúró segítségével került a gyökeres oltvány, immunis homokon a sima vessző, a mindkét irányban soros, quadrátba ültetett szőlő általánossá vált. – Irod. Vincze István: A szőlő telepítéseinek hagyományos és újabb eljárásai a Mátraalján (Népr. Közl., 1960); Kecskés Péter: Szőlőművelés és eszközei a borsodi Hegyközben (Egri Múz. Évkve, 1968); Égető Melinda: A szőlő ültetése a Solt-vidéken (Ethn., 1970).
Szőlőtelepítés (Pusztafalu, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1965)
Kecskés Péter
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
