tályoggyökér
tályoggyökér: a hunyor (lat. Helleborus purpurascens és a Helleborus niger) gyökere, amelyet a beteg ló szügyébe, a disznó fülébe húznak. Békésben, Csanádban táragy-gyükér, tárog-gyökér, Göcsejben tállu-gyökér, a moldvai csángóknál prezsgyüker, a bukovinai székelyeknél pundza néven ismert. 18. sz.-i botanikai irodalmunk többször említi, hogy az állat bőre alá húzva gyógynövénye a pásztoroknak, akik a hunyor gyökeréért messziről felkeresik a Börzsöny-hegységet. A hortobágyi idős pásztorok napjainkban is gyógyítanak tályoggyökérrel. Századunk elején az erdélyi, felvidéki hegyekből román és szlovák vándoriparosok, gyümölcsárusok, móc csöbrösök hozták le az Alföldre. A „tályog-gyökeres ember” a piacon is árulta. A Hortobágyon tályoggyökérnek nevezik a görvélyfű (lat. Scrophularia nodosa), Békésben, Csongrádban a hérics (lat. Adonis vernalis, az Adonis volgensis) gyökerét is. Az Adonis specieseket a Mezőségen kígyófű néven ismerik. Ezekkel a gyökerekkel hasonlóan gyógyítanak, mint a hunyor gyökerével. – Irod. Vajkai Aurél: Népi orvoslás a Borsa völgyében (Kolozsvár, 1943); N. Kiss István: A „tályog-gyökér” előfordulása Orosháza határában (A Szántó Kovács Múz. Évkve, Orosháza, 1960); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966).
Gunda Béla
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
