véter
véter: a szabolcsi morotvákban használt lapos pohár alakú vesszővarsa (→ varsa). A Felső-Tisza mentén, a Bodrogközben, Rétközben embermagasságú öblös vesszővarsát neveznek véternek. Sűrű fonású vesszővarsa a vöntör a Vág-Duna mentén, a Szigetközben. A Balaton déli részén a véterháló vagy nyelesvarsa egyszárnyú, ötabroncsos, kétvörcsökös hálóvarsa. A hosszú szárny felső inára pótákat (gyékényúszó), az abroncsok aljára torokköveket (kősúly) kötnek s két végén karókkal rögzítik. Háromkávás és kétszárnyas, besüpúpos (vörcsök) szárnyas hálóvarsa a véter Göcsejben. A véter az Ecsedi-lápon a csík eltartására szolgáló vesszőkosár. Ez a jelentése azonban valószínűleg másodlagos. A Bodrogközben a véterlegény az, aki a jég alatti halászatnál a vezérrudat tolja. A vétert a szlavóniai magyaroknál szikő néven ismerik, de ennek közelebbi formájáról nincs leírásunk. – A véter már a 16. sz. elején használt hálóforma. A véter ukrán (vjater, venter) vagy szerb-horvát (vefter, vehter, véter) eredetű szó a magyar nyelvben s az átadó nyelvekben szárnyas hálóvarsát jelent. Valószínűleg véter néven valamiféle varsaformát vettünk át az ukránoktól vagy a szerb-horvátoktól, esetleg külön-külön mindkét néptől. – Irod. Munkácsi Bernát: A magyar népies halászat műnyelve (Bp., 1893); Jankó János: A Balatonmelléki lakosság néprajza (Bp., 1902); Ecsedi István: Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken (Debrecen, 1934); Gavazzi, M.: Pregled etnografija hrvata (Zagreb, 1940); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).
Véter (Szabolcsi Morotvák, 1904)
Véter (Bodrogköz, 1926)
Gunda Béla
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
