Miskolcz
Miskolcz, Borsod vmegyében, nagy és népes szabadalmas koronai város, Pesthez 18, Debreczenhez 10, Kassához 10 1/4 mfdnyi távolságra a diósgyőri völgynek keleti szélén. Az északi szélesség 47° 55/ és keleti hosszaság 38° 3/ foka alatt. Vidéke kies, levegője egészséges. Maga a város a Tetemvár és Avashegy közt fekszik, északról és délről szelektől védve, nyugotról a diósgyőri völgynek, keletről a Sajónak szabad sík tér nyilik. Határkiterjedése 13,000 hold körül terjed, mellyből 3227 h. szántóföld, 2349 h. rét, 3033 h. legelő, 2040 h. szőlő, 675 h. belső telek, 861 hold használaton kivűli, mihez számitandók még az utczák, utak, folyók stb. A határt Diósgyőr, Bábony, Bessenyő, Felső-Zsolcza, Szirma, Hejő, Csaba helységek s Tapolcza puszta környezik. A föld a sík részeken kevés agyaggal vegyített, s gazdag termékenységü fekete föld, szántóföldei általában első osztálybeliek, s József császár alatt tett vizsgálat szerint legszebb, legsikeresebb buzát termik egész országban, mit ugyan már a bánátiak és bácskaiak nehezen engednek meg. Az emelkedett és hegyes részeken azonban jó borttermő szőlőhegyeken kivül sovány homokos részek is találtatnak. A miskolczi szőlőhegyek közt következők termik a jelesb bort: Sori oldala, Kőkötő, Kisköves, Magashegy, Nádasut, Nagy- és Kis-Csermők, Sz.-György, Forgó, Ernyő, Nagy- és Kis-Ágazat; másod rendű hegyek pedig következők: Nagy- és Kis-Komlós vagy Fark, Csabai hegy, Nagy- és Kis-Rudin, Győrioldal, Szarka, Kerekhegy, Császár, Pápa, Betegvölgy, Bábonyi-bércz. E borok jóságára különösen hatnak a jó száraz piczék. A határon és városon keresztül folyik a Szinva és Pecze patak, amaz a diósgyőri völgyből jövén, Felső-Zsolcza alatt a Sajóba szakad, emez a bábonyi hegyekből eredvén, két árkával folyja át a várost, honnan kiérvén a Szinvával egyesül. Mindenik több malmokat hajt, különösen a Szinva malmai a város közepén jelesek. A város Ó és Uj részből áll, de egybefügg vele az avasi hegy alatt fekvő Mindszent helység is, melly azonban külön Tanács alatt 13,685 négyszögölnyi területtel a munkácsi püspök birtokához tartozik. A város főbb utczái, kivált az uj részen tágasok és rendesek, nagyobb részt ki is vannak kövezve, s éjelenkint több lámpák által világittatnak; ellenben az ó részen szűkek, rendetlenek; e felett sárosak, különösen a minoriták zárdája körül, hol a Pecze folyása az utczát több helyt egészen elmosta, gyakran kocsival járhatlanok is. Az udvarok a város belső részeiben szűkek a házak a szélsőbb részeken többnyire nádasok, ellenben az uj részen s a város főbb utczáin, kivált pedig a piacz-utczán és környékén derék cserepes és emeletes épületeket is láthatni. Nevezetes épületek a következők: a r. kath. 3 templom, u. m. sz. Anna temploma a város felső részén, a minoriták Boldogasszony tiszteletére épült két tornyu temploma, a mindszenti templom; továbbá a ref. 3 templom, első ezek közt az avasi nagy templom, az avasi hegy oldalán közel hozzá őrtoronnyal. E templom egy a legrégibbek közül az országban, mint alább a város történetéből látandjuk. Ezen kivül van a reformatusoknak egy másik templomuk a város közepén; melly 1808-ban épült, végre a Tetemvár alatt a temetőnél egy fatemplomot birnak. A lutheranusoknak szinte van egy templomuk, s különös megjegyzést érdemel az, hogy a reformatusok és evangelikusok templomának egynek sincs tornya, ellenben az óhitü görögök magas helyen épült temploma fényes sugártoronnyal ékeskedik. Nevezetes épületek még a két emeletes megyeház, melly mint a kapu felett levő felirás mutatja 1727-ben épült „PonDero CaVsarVM Vires, JvstoqVe Corono JvrIs patronos, CVnCtos qVoqVe DaMno faVores.” A minoriták zárdája a ref. és evang. emeletes oskolák, sóhivatali s posta épületek; van végre itt 3 vendégfogadó. Különös ékességre fog szolgálni a városnak a most épülő magyar-szinház, mellynek alapját István nádor tette le 1847. sept. 3-án körutazása alkalmával. E város a megyének székhelye, egyszersmind Borsod, Abauj alsó része, Torna, Gömör, Zemplén vármegyéknek közép pontja lévén, meglehetős élénkséget mutat. Lakosok száma 29,162, u. m. 5213 rom. katholikus, 164 görög katholikus, 18,062 reformatus, 1351 evangelikus, 487 óhitü görög, 3944 zsidó, ebből Mindszentre esik 521 romai kath., 76 görög kath., 29 ágostai, 14 óhitü, 82 zsidó. – Uralkodó nyelv a tős-gyökeres magyar, azonban kevés számmal németek és tótok is találtatnak. A nép foglalatossága föld-kert mivelés. fuvarozás, kereskedés, főkép a szőlőmivelés; kézmüvesek következő számmal találtatnak: magyar-szabó 55, legény 24, inas 37, német-szabó 41, legény 75, inas 30, tímár 150, (ebből azonban mesterségöket 70-en követik), legény 25, inas 13, asztalos 37, legény 24, inas 60; kötélgyártó 11, legény 10, inas 3; gombkötő 7, legény 1; szűrszabó 35, legény 17, inas 11; gubás 74, legény 25, inas 24; szűcs 37, legény 16, inas 6; hentes 24, legény 11, inas 2; szappanos 4; csizmadia 250, s mind ezen kézmüvességeknek helyben vannak czéheik; ezenkivül a különbféle mesterséget űzők és kontárok száma összesen 1213-ra megyen. A nők különösen jó kenyérsütők. Van egy keményitő s burnótgyár, a kőedénygyár azonban jelenleg nem dolgozik. Van két piacz, u. m. főpiacz, hol a hetivásárok esnek, és gabona piacz s ezt számos kereskedő boltok ékesítik, s köztök van 2 gyógyszertár is; a tetemvári piaczon fa árultatik. Hetenkint kétszer esik hetivásár, melly kivált gabonára nézve nevezetes. Országos-vásárok: febr. 16, majus 25, aug. 26, octb. 18, dec. 17-kén esnek, s az egész városban széjjel szoktak tartatni. A városból szétágazó és jókarban tartott országutak szinte jó előmozditói a kereskedésnek. Fő országut a Pestről Kassára menő, másik innen Putnokon át egyik ágával Tornalján keresztül Csetneknek, Rosnyónak, másikkal Rimaszombaton át, a bányavárosok felé vezet. A Pest-eperjesi gyorutazási-intézet könnyíti ugyan a közlekedést, de vasút is van már tervezve. A 4 fő vallásfelekezetnek helyben van anyaegyháza, az evangelikusokéhoz Diósgyőr is hozzá levén csatolva. Tanitó-intézetek szinte mindenik vallásfelekezet részéről illendő számban vannak. Jelesen a r. katholikus részről van középtanoda, mellyben a helybeli minorita szerzet tanit, ezenkivül 3 elemi, u. m. 2 fi és 1 nő oskola. – Ugyancsak a r. kath. részére helyben van egy tanitóképző intézet, 1 igazgató, 2 rendes tanár és 1 zene tanár alatt tanulók száma 16. – A reformatusok következő tanodákkal vannak ellátva. I. Lyceum. Az egyház, melly a reformatioval csaknem egykoru, eleitől fogva tartott elemi és latin nyelvészeti osztályokból és két évenként változó ugynevezett rectorok, és 2–3 alsóbb tanitók vezetése alatt álló tanodát. Ez a mult század elején szókötési, majd középen szónoklati-osztályokkal is növelve, 1765-ban az egyház gondoskodásából első állandó igazgató tanárul a később superintendenssé lett Szalay Sámuelt nyerte; a többi tanitóságok folyvást változók maradván. 1785-ben kezdetett meg a logica tanitása, mellyhez időjártával a bőlcsészeti pályának egyébb tanulmányai is járultak. S egyszersmind 1829-ben a tanodának eddig volt „gymnasium” neve királyi jóváhagyás mellett „lyceumra” változott. Az egyházon kivül, melly fenállása óta gondosan ápolá ez intézetet; fő pártfogói voltak ez oskolának egyebek felett a Négyesy, Szepessy és Dőry családok dicső emlékű ősei, ujabban Vay Ábrahám, mint az egyház és lyceum főgondnoka. Áll ezen lyceum jelenleg a.) A bőlcsészeti pályán 3 osztályból. b.) A gymnasium pályán van 6 osztály, hol egy a Tiszán inneni egyházkerület által, melly kormányzási tekintetben a lyceumnak legfőbb hatósága, készitett tanrendszer szerint megy a tanitás 3 állandó tanár és 2 évenkint a bölcsészeti pályán végzett ifjak közűl választatni szokott tanitó által. c.) Az elemi folyam 3 osztályt számlál, hol ugyancsak a fenebb emlitett kerület szabta rendszer szerint 3 évenkint változó tanitó tanit. Van a lyceumnak 1, mintegy 40,000 vfrtra menő tőkéje, mellynek kamatából, ezenkívül a tanulók által fizettetni szokott igen mérsékelt tandijak (mellynek tehetség és tanulási előmenet szerint minimuma 3 frt. 42 kr., maximuma 13 frt. 6 kr. v. cz.) öszletéből, – továbbá a tiszáninneni egyházkerület kebelében évenkint történni szokott segélyszedés (suplicatio) által gyűlni szokott összegből; végre az egyház pénztára folytonosan szükséges részvétéből fedeztetnek a lyceumban tanitók fizetésére, épületek fentartására s tüz elleni biztositására, fűtés-, kiszolgálat- s csinosságra (mellyek itt kevés hasonintézetekben található pontossággal történnek) stb. megkivántató költségek, mellyek középszámmal évenkint mintegy 10,000 vfrtra rugnak. 2. Mintegy 3300 darab könyvből álló közkönyvtára, mellyet az egyház régibb könyvtárának 1706-ban lett megégése után, időről időre gyűjtögetett, majd leginkább megnövekedék a b. e. Óvári Fodor Miklósnak 1823-ban végrendeletileg adott 600, s 1846-ban Losonczy Józsefnek 230 darabból álló gyüjteményével. Tőkéje e könyvtárnak mintegy 2500 vfrt., mellynek nagy részét 1700 vfrtot. Óvári Fodor Miklós végintézetileg adta. Ennek kamataiból, valamint az évenkint az oskolába újonnan bevett vidéki tanulók beiktatásakor egyszer mindenkorra fizettetni szokott 1 vfrtnyi dijból, s a bölcsészeti pályára lépők 2 vfrtnyi törvény aláirási dijából, végre az egyház segedelmezéséből fedeztetnek nem csak az évenkint fogva csak kevésre szoritkozható könyvszerzési költségek, hanem a természettani műszertár kiadásai is. – 3. Mintegy 450 magyar, többnyire szépirodalmi tárgyú munkákból álló könyvtára a tanulók ugynevezett „olvasó társulatának,” melly e társulat keletkezte óta a benne résztvenni akarók által minden évben fizettetni szokott 1 pfrt. részvétdijból fedezi könyszerzési kiadásait. 4. Természettani műszertára, nem nagy kiterjedésű, de a legszükségesebb darabokat magában foglaló. – Mérnökiszerei Losonczi József hagyományából valók, jövedelemforrása ugyanaz, melly a könyvtáré. – 5. Kőgyüjteménye. – 6. Néhány darab érdekes pénzei. – A tanulók, kiknek szegénysége hitelesen bebizonyittatik, mindenféle oskolai fizetések alól felmentvék. A bölcsészeti pálya, ugynevezett jótéteményes növendékei azonkivül, hogy a temetkezéseknéli éneklésért dijaztatnak, az egyház pénztárából is havonkinti segéllyel láttatnak el. Bogdányi Farkas Károlynénak 200 vfrt. alapitványa után 6 száztóli jár egészen árva és szegény tanulónak. Óvári Fodor Miklós 3000 vfrt. alapitványának 6 száztóli kamata, a lyceumban tanuló 3 legjobb igyekezetű szegény sorsú növendékeknek a folyó évtől fogva évenkint kiadatik. – II. Növelő intézet. Alapittatott 1844-ben gr. Vay Ábrahám és más lelkes jóltevők közalapitványaik nyomán, Óvári Fodor Miklós 5000 vfrt k. alapitványa is ez intézet javára fordittatván; megnyilt 1846. sept. 1-én, első tanitó levén benne Karacs Teréz. Tanittatik itt 3 éves folyamban vallás és erkölcstan, magyar és német nyelvtan, szónoklat, irás és fogalmazás, számvetés, föld és álladalom-rajz, természettan, természet és történetrajz, egészségtan, háztartás tudomány, illendő viselet, éneklés, női varrás és himzés, a főtanitónő és két segéde által (1847-ben) 79 növendéknek. Tőkéje ezen intézetnek 12,000 vfrt., mellynek kamataiból, és a tandijakból, egy növendéktől egy évre 30 vfrt. fedeztetnek az intézet szükségei. – III. Város negyedi 4 alsóbb leányiskola, mellyeket az elemi tudományok tanitására az egyház egy egy tanitóval ellátva tart fen, melly tanitók dijaztatásukat részint az egyház pénztárából, részint az igen mérsékelt tandíjakból veszik.
Az evangelikusok gymnasiuma a helybeli egyháztól tartatik fen, a költészeti és nyelvészeti osztályokban külön tanitóval; ezenkivül van az alsó polgári és 2 leány osztály szinte külön tanitóval. – Rendkivüli tanitók által tanittatik e felett rajzolás, éneklés, fraczia nyelv, a tanodailak szomszédságában levő testgyakorló intézetben a testgyakorlás. – A tanodához tartozik egy tápintézet, mellyben a tanodai ifjuság 30–40 vfrt. díj mellett egész tanodai évre elláttatik élelemmel. A felsőbb tanulók többnyire felvidékiek, kik a magyar nyelv végett jőnek ide. – Az óhitü görögök részéről is van elemi tanoda. – Végre van egy kisdedovó-intézet, melly különösen a helybeli nőegyesület és casino közremunkálásával nyittatott meg 1842-ben. 1847-ben kamaton levő tőkéje 4853 frt. 36 kr., alapitóknál 926 frt. 22 kr., megyénél 301 frt., ajánlatokból bejött 1072 frt., összes állása 7153 frt. 2 krt., költség 675 frt.; igy évvégéig alapállása volt 6477 frt. 2 kr. pengő pénzben. –
Köszhasznu intézetek közt főhelyen áll a miskolczi takarék pénztár, mellynek forgalma 1847-ben 398,401 frt. 37 kr. volt, továbbá a tiszamelléki költsönös tűzkármentő társulat, melly Abauj, Borsod, Gömör és Torna megyékre kiterjed. – A társulatok közt fog helyet egy nemzeti és egy polgári casino, a több kereskedelmi s gyári társulatokat nem emlitve. A nőegylet hivatása különféle jótékony czélokra közrehatni, jövedelmeit tagok részvényeiből, adományozásokból s általa rendezett bálokból veszi. 1847-ben alaptőkéje 3663 frt. 50 kr. volt. – 1848-ban tartott első bálból bejött 428 frt. – A megyei rabdolgoztató intézet, mellyben a rabok különösen épületfa készitéssel foglalkoznak, jelenleg összes tőkéje 4402 frt. 8 kr. – Végre emlitést érdemel a Reviczky magtár. Ebből a szűkölködőknek meghatározott kamat mellett széljel az egész megyében gabona kölcsönöztetik ki. – Ezt 1829-ben gr. Reviczky nyitotta meg először 2000 pfrt. tőkével, mellyhez azután többen is adakoztak; jelenleg van benne 7165 köb. gabona, 5440 köb. zab, 386 k. árpa. Közönséges kórház ugyan helyben nincs, azonban szegényeikről s betegeikről az illető vallásfelekezetek külön külön illendőleg gondoskodnak. – Miskolcz város igazgatását saját rendezett tanácsa viszi.
Csak 42 év hija az ezer esztendőnek, mióta a magyar nemzet e szép hazát elfoglalá. – Miskolcz nevezete ezen idővel egykoru; a mint ez hazai legrégibb történetirónk az 1173-ban uralkodásra lépett III-dik Béla névtelen jegyzőjének munkájából – mit a magyaroknak Ázsiából e honba lett kijöveteléről irt – kitetszik. Midőn t. i. Árpád vezér seregével a Sajón ott, hol a Szinva beleszakad, általjött, s egész a Tiszáig lenyult táborával, egy hónapig mulatván e vidéken, Bunger vezérnek ajándékozta e földet. „Ibi etiam dux Arpad dedit Bungernec, patri Borsu terram magnam a fluvio Topolucea usque ad fluvium Souyou, quae nunc vocatur Miscoucy, et dedit ei castrum quod dicitur Geuru, et illud castrum filius suus Borsu cum suo castro, quod dicitur Borsod, unum fecit comitatum.” –De kitetszik ez a vasmegyei, Borsmonostori, cistercita apátság részére 1236-ban kiadott oklevélből is, mellyben emlités téteik a Miskoucz nemzetségbőli Borsról (Comes Bors de genere Miskoucz), ki Bunger fijának Borsnak ivadéka volt. E szerint az, hogy Miskolcz elébb Mézkolcsnak hivatott volna, merő alaptalan tapogatódzás.
Miskolcz történetét 3 időszakra lehet osztani. – Az 1-ső időszak tart a magyarok megtelepedésétől egész 1703-ig, mikor Miskolcz magának a város lakosainak minden uradalmi jövedelmekkel együtt zálogba adatott. A 2-dik időszak tart 1703-tól az 1755-ben költ Grasalkovich féle szerződésig. – A 3-dik pedig a nevezett szerződéstől a jelen időig.
Miskolcz a hazának csaknem minden szerencsétlenségeiben osztozott. 1241-ben IV-dik Béla király alatt az ide nem messze lévő Muhi pusztán (hol később a már elpusztult Muhi nevű város épittetett), a tatárokkal történt szerencsétlen ütközet után egészen elpusztittatott, lakosai a diósgyőri erdőkbe menekültek, s csak akkor jöttek elő rejtekhelyeikről, midőn a vad tatárok e felégetett, felprédált honból már kitakarodtak. Később a Mátyás király által legyőzött cseh rablók pusztitásainak, az 1526-diki mohácsi veszedelem után pedig a királyi szék felett versengett I-ső Ferdinand és Zápolya János csatázásainak sulyát Miskolcz nem kis részben érezte.
1560-ban Miskolczon s a körülfekvő helységekben iszonyu nagy jég, s kőeső esett, melly nemcsak a reménylett termést, hanem a házakat is elpusztitotta. – A levegőből ekkor lehullott emberfőnyi nagyságú kövek közül egy darab az akkor uralkodott I-ső Ferdinandnak küldetett.
Az 1586-iki jegyzőkönyv igy szóll: Zabari demeter főbiróságában olly nagy drágaságot eresztett ránk ő felsége, hogy a buzának mérték szapuját (szapu 2 vékát tesz) adták 2 frtért, azonfelűl olly nagy éhség volt, hogy az emberek a megdöglött barmokat megnyuzták s megették, sokan fűvet ettenek, végre ezen drágaságban illyen dolog is történt, hogy az ember az ő gyermekét megölte s eltemette, mire az éhség vitte.
1596-ban elfoglalván a Törökök (Borsod vgyéhez tartozott, s még 1717-ben is gyülése helyül szolgált történeti nevezetességű) egri várat, s magokat ott megfészkelvén, még azon évben Miskolczot egészen elpusztitották. Az erdőkbe menekült lakosok visszatértökkel, a mennyire lehetett helyrehozták ugyan a várost, de ezután is majd száz évig sanyargatták borzasztó módra a törökök, mindaddig, míg I-ső Leopold király alatt a már Bécset is 300 ezernyi sereggel ostromlott Karamustafa nagy vezér onnan, a segitségül jött vitéz Szobieszky János lengyel király, a szász, bajor választó, s más német fejedelmek hadai, s a magyar seregek által 1683-ban el nem veretett, s ezen győzedelem folytán 1686-ban septemb. 2-kán Buda várából, s később az egész országból ki nem űzettek. Ezen háborús időkben nem sokat hajtott a város népe a tisztválasztásra, birót sem lehete kapni; megtetszik onnan, hogy 1679-ben a Sz. István templomban, hol 1700-ig választattak a városi tisztviselők, az istentisztelet után közegyezéssel elhatároztatott, hogy a melly gazda a biróválasztás napján a terminusra meg nem jelen, ugyszinte a tanácsbeliek is 40 frtra büntettetnek, mellyet akkori jövendőbeli főbiró tartozzék a város hasznára exequaltatni, s a kit főbirónak elválasztanak tartozzék 200 frt. büntetés alatt hivatalát viselni. Ezen büntetéspénzt is inkább megfizették, csakhogy felmentessenek a biróságtól, melly miatt annyira megvolt akadva a város, hogy birót egy általában nem kapott, s ekkor hozta azon statutumot, hogy ki a főbiróságot fel nem vállalja, minden javaitól fosztassék meg, s azok a város hasznára fordittassanak. A tanácsnokságot fel nem vállalóra nézve a birónak hatalom adatott 100 frt. megvételére. – Az akkori borzasztó időkről ide igtatok némelly jegyzéseket a városi jegyzőkönyvből, eredetileg meghagyva annak szavait:
1682-ben a törökjárás miatt igen nagy inségben volt az egész város; biránkat, predikátorainkat, deákinkat szekerekre rakatván, a táborra gyalázatosan hurczolták, onnan is nagy kedvkereséssel szabadultak; itthon városunkban nehány hites embereinket erősen megkötözvén, ló mellett pórázon egész éjjel hurczolták, kinozták, melly nyomoruságtól istenjóvóltából oltalmazza a következendő birákat.
1685-ben a török császár vetett Miskolcz városára 1000 kila buzát vagy lisztet, hogy Budára szolgáltassanak, mellyet sok költséggel, fáradsággal megszerzettenek; ekkor olly nagy drágaság volt, hogy 4 forinton felül is járt a buza, még csak kaphattak, – sokan a nagy drágaságban éhen haltak; – jó, magabiró emberek ebet, macskát a nagy éhségben megettenek, a pogányságnak rettenetes nagy szorongattatása miatt, mivel az esztendős rendes buzabeli adón felül 1200 kila buzát és 200 kila zabot e mostani nagy szükségben hirtelen meg nem adhatván, az egri tömlöczből szakadatlanok voltak hiteseink, egyik a másikat váltván, némellyek pedig jámbor szolgálatjokat életek elfogyásával pecsételték le.
1687-ben nov. 11-én Isten ő szent felsége majdnem minden emberi reménység felett városunknak az elmult évi főbiráját Török István uramat az egri tömlöczből, ellenségéből támasztván gyámolt, szabaditotta ki, miért istennek legyen dicsőség, kinek is megtekintvén a becsületes város majd egész esztendeig való keserves nyomoruságos állapotját és szenvedését, s ebből következett szegénységét, conferált 200 frtokat.
De nemcsak a törökök, hanem az azokkal szövetkezett, s I-ső Leopold uralkodása alatt fellázzadt kuruczok, de a királyi seregek is – nép nyelvén labanczok – nem kis mértékben adóztatták Miskolczot.
1685-ben egy Murányi nevű hadnagy beütvén a városba, az elmult évben fölkért pénznek megvétele végett a várost feldulta, szolgabiró uramat esküdtjeivel s nehány tanácsbeliekkel együtt megfogván, rútul megvervén; illedetlenűl szidalmazván, elvitték őket; mindaddig odatartván, meddig az adósságot utánnok vitték, mellyért fizettünk nekik nyargalót többet harmadfélszáz forintnál, azonkivül a sok rettenetes kár a szegénységen.
Ő felsége armadiája számára is városunknak illyen kimondhatatlan drágaságban s inségben csak Kassához többet kellett szolgáltatni 12 ezer kenyérnél s egy néhány számu hordós borokat, marháinknak, szekereinknek odaveszésével. – A sok 2 fel s alájáró hatalmasok miatt 3 tábbornak rajtunk átmenetele miatt a szegénység annyira kifogyott marhájából, hogy a szántóföldeket kapákkal kapálták, az erdőről való fát hátukon hordták seregestől; a birák Egerbe s más helyekre gyalog jártanak.
1672-ben jul. 30-án a város majd nagyobb része földig égett, a Czikó utcza egyik része a derék utcza a város végéig, a Szirmai utcza egészen, mellynek szertelen égése miatt kisded gyermekek, szoposok és élemedett emberek is betegesek lévén, utczákon megégtek, s a lakosoknak is többnyire minden javok.
1679-ben nagy pestis uralkodott Miskolczon.
1691-ben majus 23-kán a rendkivül való esők, égszakadások miatt a Szinva és Pecze vize megáradván rettenetes nagy zugással házaknak, malmoknak, hidaknak rontásával éjjel 10–12 órákig annyira rontotta szegény puszta városunkat, hogy a Toronyalja és Papszer utczákon kivül az egész városon kevés ház maradott, melly az árviztól meg nem tölt volna, javainkat elhordotta, marháinkat megölte, a lakosok közül is sokan a vizbe haltanak. A felső hegyeken levő szőlőhegyeinket a rettenetes zápor és kőeső annyira elrontotta, hogy a földet is elmosta.
A 13-dik század vége felé 1281-ben az Ákus nemzetségből való Erne bán fia István birta Miskolczot, ki később Venczel és Róbert Károly királyok uralkodása alatt Magyarország nádora és Borsod vármegye főispánja volt. – Ezen István alapitotta a diósgyőri és szentléleki klastromokat, s nevéről gyanitva, az avasi nagy templomot is ő épitette, s ez annyival valószinűbb is, mert Zsigmond király 1411-ben Miskolczon mulatásakor kiadatott, s a miskocziaknak szabad papválasztási jogot adó privilegiumában (melly 1503-ban Anna királyné, 1511-ben II. Ulászló, 1523-ban Mária királyné, 1563-ban I-ső Ferdinand, 1593-ban pedig Rudolf királytól megerősitettett) már régi templomnak, Szent István templomának, Sz. István tiszteletére már régen épitettnek nevezi. – Gyenge alapon nyugszik tehát azon elterjedt vélemény, hogy ezt a 16-dik század közepe táján Magyarországban tanyázott csehek épitették. – A reformatusok kezére ezen templom 1554-ben került, s azolta a papszerrel együtt folyvást birtokukban volt, s Mária Therézia királynő 1755-ben a templom, oskola, papszer s akkor megvolt egyéb javainak állandó birtokában őket különös levele által is megerősitette. – A reformatus egyház javai mindig külön voltak a városéitól választva, bár hajdan a városi főbiró felügyelete s főgondnoksága alatt állottak. – Midőn a reformatusok átvették a Sz. István templomát, a romai katholikusoknak megyés egyházul a Boldogasszony temploma maradt, mellyhez a Tót-utcza (a mostani Kádas utcza) mint egyházszer tartozott.
Ezen szentegyház 1654-ig maradt a romai katholikusoknál, míg t. i. Bük János lelkészük hiveivel együtt (Husvéti és Péchy nemzetségekez kivéve) a reformatiot be nem vette, később a vallásbeli villongások idejében elpusztulván, mindaddig vásárhelynek használták, míg a minorita rendű szerzetesek III. Károlytól 1729-ben el nem nyerték.
Az Ákus nemzetségről Miskolcz a 14-dik században a Balog nemzetségből származott Zéchyekre szállott.
1325-ben Zéchy Péter és Dienes birták; a Zéchyeké volt még 1364-ben is, a mint ezt Miskolcznak csaknem Kis-Győrig s Aranyosig terjedett határáról I-ső Lajos király által ez évben kiadott levél mutatja. De 1368-ban már a diósgyőri várhoz tartozott Nagy Lajos király alkalmasint csere által tevé tulajdonává.
1519-ben Bajnai Bot Endre bán s utána özvegye birá Miskolczot zálogban, ettől kiváltatván II. Lajos király felesége Mária kezére jutott, ki a diósgyőri várban lakott.
A szerencsétlen mohácsi ütközet után erőhatalommal birták. Zápolya János Balassa Zsigmondnak ajándékozta, kit, miután pártjára állott, e birtokban I. Ferdinand király 1540-ben 20 ezer magyar arany forintért megerősitett. Özvegye Fáncsy Borbála a diósgyőri várat Miskolczczal együtt végrendeletében I. Ferdinandnak hagyta, elengedvén a rajta fekvő pénzt is, a mint e vár hozzátartozandóival együtt 1563-ban a koronára is szállott ugyan, de Maximilián király ujolag elzálogositotta 1564-ben Perényi Gábornak 63 ezer forintért. – Perényi Gábor halála után özvegyére Gúthi Ország Ilonára szállott, ki magtalan lévén, végrendeletében testvérjének Borbálának Enyingi Török Ferencznének hagyta. – Ez hatalmas pártfogója s előmozditója volt Miskolczon a reformationak, s Hevesy Mihály, ki a miskolcziakat legelső ismertette meg a reformatioval, s a debreczeni zsinaton, mint borsodi senior és miskolczi predikátor jelen is volt; igen kedves emberévé lett, s neki Miskolczon egy házat s szőlőt ajándékozott, de ezen „Szent István szőlője” nevű s a Szent György hegyen volt szőlőt az akkori volt főbiró Hevesy Mihálynak birtokba s használatba venni nem engedte, mivel az a reformata anyaszentegyházé volt. – Guthi Ország Borbálának Török Ferencztől több leányai voltak, s ezek leányágon birták a diósgyőri uradalmat, homonnai Drugeth István, bedegi Nyáriak, hadadi Vesselényi István, Kemény János az erdélyi fejedelem, felsővadászi Rákóczi Ferencz, Chernelek, Bossányiak s többek. Nyári Borbála Heller Györgynének Sámuel fia maradt, s ennek ivadéka volt György, ki Bethlen Katát vette nőűl, kinek Sámuel nevű fijától perlette vissza 1702-ben a kir. ügyvéd Dvomikovics János itélőmester birósága előtt a diósgyőri uradalmat.
Voltak azonban némelly kisebb nemes birtokosok is a városban, mint a következőkből kitetszik:
1535-ben Eperjessy Kristóf s örökösei bizonyos nemestelki ház birtokába Pemfling Sebestyén által kir. jóváhagyás mellett beigtattatnak.
1568-ban Miskolczy Ambrus és Márton, ez utóbbi a terebesi vár gondviselője s ezek mind két ágon levő maradéki nyernek bizonyos nemesi házba minden illettőségeivel igtatást.
1572-ben Somory máskép Tokus György egy nemes udvartelket Bárczai Szaniszlónak örökágon elad.
1577-ben Zalathnay Bertalan végrendeletét Diósgyőrnél közöljük.
1617-ben Kerekjártó György özvegye 4 vékás földjét Czudar Györgynek adja el.
1665-ben Dőry András s örökösei nemestelköket, mellynek szomszéda keletről Debreczenyi János, nyugotról Kemény Zsigmond erdélyi fejedelem özvegye Lónyai Anna háza, és a középszeri hegyen levő szőlőjöket, melly ugyan azon házhoz tartozott, s keletről Veres András, nyugotról Dencsik János szomszédságában volt, Ungvári máskép Pap János magszakadása czimén nádori adománykép nyerik.
1695-ben Runyai máskép Nagy Márton és Rácz György, mint Máté Benedek örökösei kezdenek bizonyos miskolczi és görömbölyi birtokrészért pert Palóczy János és Csapó Tamás ellen.
1700-ban Négyessy Szepessy Pál egy telekben nyer igtatást.
1702-ben Egry László, mint neje Kéry Zsuzsánna vallományosa indit pert végrehajtó-parancs mellett Cszászár Mihály s ennek neje Kisfaludy Katalin, ugyszinte Dancs György és Borbély János ellen a Kéry család nemestelkének és bizonyos bányaprisztája nevű elhagyott telek és egy szőlő, ugyszinte Alsó-Szalonta, Alsó- Felső-Vatta és Gelej pusztákban levő részbirtokok kibocsátása iránt.
1718-ban Keczer Anna birtok-részét Szepessy Pálnak, ez pedig Lóczy Jánosnak elzálogositja.
Nagy Lajostól kezdve majd minden királyok szebbnél szebb szabadságokkal s kiváltságokkal ajándékozák meg Miskolczot. I. Lajos alatt a miskolcziak azon nevezetes jogra tettek szert, hogy a diósgyőri erdőkkel, de különösen az ugynevezett Fekete erdővel ön használatukra, épület s tűzifaizásra, mész és szénégetésre szabadon élhettek, melly szabadalmaikban Zsigmond király 1399-ben, I. Ferdinand 1550-ben, Rudolf pedig 1593-ban megerősitette, s ezen jogaiknak folyvást használatában is voltak, míg 1714-ben Dőry Pál főbiróságában Böller Fridrik azért, mert a tanács neki Miskolczon harminczadot felállitani nem engedett, fegyveres erővel meg nem háboritotta, de a város azonnal követeket küldött Eperjesre a szepesi kamarához, honnan ezek kedvező választ is hoztak, mint a jegyzőkönyv mutatja: 1714. aug. 14-kén Sárkány István és Gyöngyösi Joó István uraimék magok eperjesi követségekről relatiot tettenek, hozván a t. n. kamarától bizonyos parancsolatot Ónodi harminczados Böller Fridrik uramra, a Fekete erdőnek a város lakosai által leendő szabados usuatiójának admissiója iránt, és ezután is használatában volt a város, míg a Grasalkovicsféle szerződés által 1755-ben attól egészen elesett. – Az előtt bármi baja esett a városnak, bármelly jogában háborittatott meg, azonnal lóra ültette követeit, tarisznyájukba rakták a sok privilegium leveleket (ugy el is vannak azok nagy részint nyuzva, hogy olvasni is alig lehet) s azokat előmutatván, mindenütt nyert perük volt.
Zsigmond király 1405-ben királyi várossá emelte fel Miskolczot. – Az erről szólló privilegium nincsen ugyan meg a levéltárban, (hihető a Kelemen családéban lesz, mert ott vannak a várost érdeklő némelly oklevelek), de meg van azon eredeti decretum, mellyet az 1405-ki országgyülésről Miskolcz követei hoztak haza. – Zsigmond király 1411-ben költ adománylevelében a Szinva jobb partján épült várost „Antiqua civitásnak” (Ó városnak) bal oldalán jóval később épült részt pedig „nova civitás”-nak (Uj városnak) nevezi, a város régi pecsétjei is, mellyeket láttam mind „Sigillum Civitatis Miskolcz” köriratuak voltak; „Civitas” czim pedig mindenkor csak szabad királyi városokra ruháztatott. – Van a városnak két régi pecsétje; az egyikben megyés egyházának pártfogója Sz. István királynak mellképe koronás fővel; a másikon szinte Sz. István volt egész alakjában magyar öltözetben, fején korona, jobbjában királyi pálcza, baljában aranyalma, a már fentebb emlitett köriratokkal. – Nevezes hogy a város e czimerét a reformatio után is 1687-ig megtartotta, ezután vésetett uj pecsétet, mellyen Sz. István képét (hihető tudatlanságból, nem megvetésből, különben jóval előbb tette volna) hajduvá változtatá, melly a mostani pecséten szemlélhető, bal kezében 3 buzakalászt, a jobban pedig szőlőfürtöt tartva „Sigillum oppidi Miskolcz” körirással.
A mint Komoróczy és Valgatha rabló vezérek kiirtására, kik Vadna s Galgócz várfészkeikből cseh rablóikkal egész országot sujtoló pusztitásokat tettek, Mátyás király maga személyesen jött le. 1461-ben Kun András főbiróságában meglátogatta Miskolczot s a diósgyőri várban mulatás alatt 2 privilegiumot adott ki: egyik, mellyet II. Ulászló is megerősitett, a diósgyőri várkapitány számára teendő munkáktól, fuvarozástól, a másik pedig a várkapitány számára minden köböl bortól járt egy dénárnak fizetésétől menti fel a miskolcziakat.
Budára visszatértekor ismét adott ki egy privilegiumot, (mellyet Beatrix királyné 1490-ben, II-dik Ulászló 1495-ben, II-dik Lajos király 1516-ban s 1521-ben, I-ső Ferdinand 1550-ben, Rudolf 1593-ban, Bocskay István 1605-ben s végre Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1622-ben megerősitettek), mely a miskolcziakat minden lehető taxától, contributiotól, réven vámon való fizetéstől felmentette.
1471-ben ujólag meglátogatá Mátyás Miskolczot, s ekkor a lakosok által tett azon panasz következtében, hogy az egyházi férfiak őket a sok idézgetéssel igen bosszantják, a diósgyőri várban ismét adott ki egy privilegiumot, mellyben az egyházi biróságok alól egészen felmenti, s csupán világi biróság alá veti a miskolcziakat.
1472-ben Budán költ s 1503-ban Anna királyné, 1563-ban I-ső Ferdinand, 1593-ban Rudolf királyok által is megerősitett privilegium szerint nem szabad volt Miskolczra máshonnan (p. o. Csáthról) bort behozni s eladni a biró s tanács megegyezése nélkül.
I-ső Ulászló királynak 1492-ben kiadott s 1593-ban Rudolf és 1649-ben II-dik Fedinand királyok által megerősitett privilegiuma a miskolcziakat minden katona szállásadástól, élelmezéstől s censustól felmenti.
1503-ban Anna királyné által adott s Rudolf által 1593-ban megerősitett privilegium Miskolcz városa tanácsának hatalmat adott a gonosztevőket akárhol elfogatni. – Ugyancsak Anna királyné által 1503-ban kiadott s Rudolf által is megerősitet privilegiumban a miskolcziaknak javaikról szabad rendelkezési jog engedtetik.
II-dik Ulászló királytól 1509-ben adott s I-ső Ferdinandtól is megujitott privilegium által Miskolcz városa minden jogaiban s szokásaiban megerősittetett.
II-dik Lajos király által 1519-ben adott s I-ső Leopold által 1700-ban megerősitett privilegium Miskolcz városának pallosjogot ád.
I-ső Ferdinand 1561-ban kiadott s Rudolf király által megerősitett privilegiuma szerint a miskolcziakat sehol másutt, csak Miskolczon lehetett vétkeikért megbirósitani.
I-ső Leopoldnak 1694-ből van egy adománylevele a Mészár-utczában lévő curiáról, (mellyen most a városháza van) nemkülönben bizonyos irtvány földekről, melly egyszersmind a malom birtokát is megerősiti. Ugyancsak I-ső Leopold király 1700-ban a városnak némelly régi statutumait s jogait erősiti meg.
Ezeken kivül is vannak még Miskolcznak több kiváltságlevelei, van pártfogó levele a hires Sobieszky János lengyel királytól, pártfogó parancsok a magyar királyoktól, a város által tett sok hasznos szolgálatokat megismerő pártfogó levelek a királyi hadvezérektől.
1703-ban I-ső Leopold király Miskolczot 25 évre minden uradalmi jövedelemmel együtt az 1715-ik évi 104-dik törv. czikkbe is beigtatott 41,000 frtért magának a városnak elzálogositotta. A jegyzőkönyv szerint ez évben „kerittetett be a város tövissel a kuruczság ujabb feltámadásának alkalmatosságával,” kiktől a város a következett években is sokat szenvedett. III-dik Károly király 1731-en 25,000, s ahjándékban adott 12,000 frtért ismét 25 évre terjeszté ki a zálogos időt. Midőn III-ik Károly király halálával az austriai uralkodóház férfiága kihalván a pragmatica sanctió erejénél fogva az országlás M. Therézia királynőre ment által, a hű magyar nemzet hősi elszántsága, feláldozó nagylelküsége, s kitartó vitézsége vivá ki s tartá meg uralkodonéjának a trónt a 7 éves háboruban, annyi hatalmasok ellen, kik közt a hadtudományáról hires Fridrik porosz király legfélelmesebb vala. – E veszélyes a az uralkodóházra olly fontos időkben, midőn a háború sulyos költségei fedezésére a pénz olly nélkülözhetetlen volt. – Miskolcz, eperjesi Pulszky Sándortól, kinek is ekkor 6 átalag asszubort ajándékozott, 40,000 frtot vett fel költsön, s azt 1744-ben Bécsbe fel is küldte, miért M. Therezia királynő a zálogos időt az atyja III-dik Károly által kötött 25 év eltelése utántól számitandó 40 évre terjeszté.
De mind ezek ellenére alig mult el 10 év s Miskolcz 1755-ben majus 26-kán a kir. tábla elébe idéztetett, s egyszersmind kamarai igazgató gr. Grasalkovics Antal által barátságos egyezkedésre felszóllittatott. Miskolcz nyilvánitá, hogy ő felségével perelni nem kivánván, kész az egyezségre; e mellett sérelme orvoslása végett mindent elkövetett, folyamodott, követséget küldött Bécsbe, esedezvén régi állapotában még 32 évigi meghagyatásáért, s ezért minden évben a királynő névnapjára 1000 körmöczi aranynak fizetését ajánlotta. – De ajánlatai el nem fogadtattak, s igy gr. Grasalkovics Antallal az alkudozások elkezdettek, mellyeknek az lett eredménye, hogy a nemes és nemnemes lakosok közt akkorig tartott szép egyetértés és szoros testvéri kapcsolat felbomlott; ekkor külön szerződés köttetvén a nemesekkel, külön ismét a nemnemesekkel. A nemesek a velök kötött szerződés szerint javaiknak szabad s teljes joggali birásában 10 évig meghagyattak. – A nemnemesek pedig a velök 10 évre kötés szerint a következő javaknak t. i. a ládházi és csabai részjószágoknak, szántóföldeknek, réteknek, egy malomnak, korcsmának birtokában hagyattak meg, s a diósgyőri erdökből évenkint 120 öl fa; vágás és behordás nélkül, nemkülönben a város szükségeire az uradalmi pénztárból évenkint 300 forint fizetése köttetett, a lakosok minden robottól, urasági munkáktól, fuvarozástól felmentettek, hanem census vagy taksa fejében évenként 1500 frt. fizetésére köteleztettek. Ez alkalommal a nemnemesek telkein feküdt 27,530 frt. és 35 dénár nekik visszafizettetett. Az uralkodó királynő e kötéseket még ez évben megerősité, valamint a reformatusok is minden javaiknak birtoka s a vallás szabad gyakorlata iránt is biztosittattak.
Még el sem tölt a kikötött 10 év, midőn a külön választott nemes birtokosság 1760-ban ismét 24 ezer frtkat adott M. Therézia királyné részére, a mikor is az elébbeni szabadság 32 évekre kiterjesztetett. – Eltelvén ez idő, ismét folyamodott a nemesség, szabadságának meghosszabbításáért, s a franczia háború alkalmával 1796-ban ismét 20.000 frtokat fizetvén be a királyi kincstárba; de ekkor, valamint azóta is semmi szerződés nem köttetett.
1813-ban ujólag folyamodott a nemesség s nagy summának ajánlása mellett kérte magát a bizonytalanságból s ezen ingatag helyzetből kivétetni, de kedvező válasz helyett a kir. fiscus által perbe fogatott, mellynek czélja nem csak a kiváltás, hanem a nemességnek földesuri terhek alá vetése: még pedig a város a mennyiben nem urbéri, hanem majorsági telkekből áll, nem az urbéri törvény, hanem szabad tetszés és önkény szerint való robotozásra s adózásra szoritás volt. S e veszélyes per nagy sürgetéssel folytattatott; ellenben a miskolczi nemesség részéről a pernek megszüntetése s az egyezés sürgettetett. – Ennek következtében a kamara részéről két feltételek tétettek. – 1-ör. Hogy a nemesség az uradalommali együtt birtokosságról mondjon le. – Ezen jövedelem s minden haszonnélküli együtt birtokosságról, s a követelt úriszék tartási jogról a nemesség azonnnal le is mondott. – 2-or. Hogyha ő felsége Miskolczot a szabad kir. városok sorába emelni akarná, ezen kegyelmes akaratát a nemesség ne hátráltassa. – Ennek folytában kir. tanácsos Szathmári Király József elnöksége alatt 1818-ban tartatott nagy gyülésben (mellybe minden miskolczi nemes be volt hiva) miután Pest, Eperjes s más királyi városok állása, belszerkezete megvizsgáltatott: miurán a kir. városságból eredő teher és haszon összehasonlittatott: közakarattal elhározta a miskolczi nemesség, hogy Miskolcz királyi várossá emeltetését nem hogy ellenezné, sőt inkább azon esetre ha a város ereje felett nem terheltetik, jobbágyi engedelmességgel és háládatos köszönettel fogadja.
A mint a királyi városság iránti akaratát a nemesség kinyilatkoztatta, a per ideiglenesen ő felsége által 1830-ban felfüggesztetett, s jó darabig hallgatásban volt ez ügy, míg a meghatalmazott testület nem folyamodott, ekkor ő felsége által elsőben m. n. lónyai Lónyay János kir. tanácsos, ki is miután a buda-pesti nagy árviz károsultak ügyébeni megbizás által akadályozva lőn, helyébe kir. tanácsos m. szilasi és pilisi Szilasy József ő nagyságára azon utasitással, hogy a ládházi rész jószágot minden feltétel nélkül elvevén, Miskolcz az uradalmi jövedelmek száztól ötös kamat tőkéjének lefizetése mellett kir. várossá emeltessék, királyi biztosnak kineveztetett. Ki is 1841-ik évben Miskolczra megérkezvén munkálkodását megkezdette. – Azonban a munkálat még 1848-dik évre sem fejeztetvén be, a martiusi nagy események a királyi várossá tételt szükségtelenné sőt lehetetlenné tették; miután Miskolcz nemzeti képviseletével a nagyobb városok sorába számittatván, külön két képviselő választására képesittett.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
