Anna Perenna
Anna Perenna, római istennő, a kinek ünnepét (feriae) márcz. 15-én a Via Flaminia első mérföldkövénél egy berekben (Martial. 4, 64, 17) ünnepelték kicsapongó tánczokkal és pajkos dalokkal (Ov. fast. 3, 523 skk.), azzal a könyörgéssel, ut annare parennareque commode liceat. Macrob. sat. 1, 12, 6. Azt tartották, hogy hosszú életet, szerencsét, egészséget és jólétet ad. Ezért az a monda volt róla, hogy egy Anna nevű bovillaei öreg asszony a most Sacerre való secessio alkalmával az odavonult népnek naponta kenyeret küldött, a miért a hazavonulás után neki szentélyt állítottak. Ovidius korában már az a monda is járta, hogy A. P. = Didó testvére, Anna, a ki Carthagóból Aeneashoz menekült és Lavinia féltékenysége miatt a Numicius folyóba ölte magát, a melyben később Aeneas (l. ezt, 1) is eltünt; mint nymphát aztán A. P. néven tisztelték. Különben Ovidius hat különböző mondát hoz fel róla (fast. 3, 523 skk.). A legvalószínűbb magyarázat az, hogy quia mensibus impleat annum (OV. fast. 3, 657), az évnek istennője volt; a neve Anna az annus nőnemű alakja s az év elejét, Perenna (v. ö. perannare) pedig az év végét jelenti. F. G.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
