Appianus
Appianus, ’Αππιανος, született Alexandriában a Kr. u. második század közepén. Rómában élt mint advocatus fisci, s később Fronto közbenjárására procurator Augusti lett, nem tudni biztosan, hogy Egyptomban-e vagy egyebütt. Művét, melynek czíme ’Ρωμαικα, 160 körül írta, 24 könyvben. Eredeti s önálló e munka szerkezete, a mennyiben nem időrendbeli a felosztása, hanem ethnographiai, vagyis a római birodalom egyes népeinek külön történetét foglalja magában. Teljesen megmaradt a VI. könyv, ’Ιβηρικη, a VII, ’Αννιβαικη, a VIII. ’Αιβυκη, a XI. Συριακη, a XII. Μιϑριδατειος, a IX. második fele ’Ιλλυρικη, a XIII–XVII. ’Εμϕυλια (polgárháborúk története). Töredékek a II–V: s egy nagyobb a IX. könyv első feléből (Μακεδονικη czímen). A. nemcsak nem önálló, de nem is pontos s lelkiismeretes író. Legnehezebb s legérdekesebb kérdés forrásainak a kikutatása. – Irodalom: Legjobb kiadások: Mendelssohn I. II. (Lips. 1879. 1881.), Schweighäuser (3. köt. Lips. 1785). Arnold, Quaest, defontibus App. specimen, Diss. Königsb. 1882. Busolt, quellenkrit. Beitr. Jahrb. f. Phil. 141. kötet. Egyéb irodalmat l. Vogel, Quastt. Plutarcheae, Diss. Marb. 1889. SZ. M.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
