Aristagoras
Aristagoras, ’Αρισταγορας, Molpagoras fia, Histiaeus miletusi tyrannus veje. Midőn Histiaeus Susába ment 512. Kr. e., A. lett Miletus tyrannusa. Mint nagyravágyó és haszonleső ember örömmel fogadta a Naxosból elűzött nemességet, mely Miletusba fordult segítségért, hogy jogait visszaszerezhesse. Rávette tehát Darius, hogy hajóhadat küldjön Naxos elfoglalására. A sereg (körülbelül 50,000 ember) el is indult 500. Kr. e. Megabates vezetése alatt. A költségeket a nemesség vállalta magára, melyért A. kezeskedett. A vállalat azonban kudarczot vallott. Ugyanis a naxosiak az ostromló hajóhad megérkezésekor – talán a perzsa hadvezér árulása folytán – teljesen elkészített védelmi állásban voltak, úgy hogy A. négy hónapi sikertelen ostrom után kénytelen volt viszatérni Miletusba. Most már Darius haragjától félve, meg a költségekre is gondolva, melyekért kezességet vállalt, az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy a saját személyi biztonsága kedvéért az ion városokat rábírja a dariustól való elpártolásra. Tehát Histiaeus biztatására, Athenaetől 25 hajót kapva segélyül, 499-ben megindította a háborút az ion városok felszabadítására s minden akadály nélkül nyomult egész Sardesig, melyet teljesen felégetett. Azonban Artaphernes csakhamar összeszedte erejét s kemény csapást mért a fölkelőkre, úgy hogy az athenaei hajók azonnal hazavitorláztak Athenaebe. A következő év még szerencsétlenebb volt. Ekkor A. 497-ben otthagyta hazáját s Myrcinusba vonult, hol nemsokára valami thraciai csapatok ellen vívott csatában meghalt. Hdt. 5, 97–126. Thuc. 4, 102. I. B.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
