Aristophon
Aristophon, ’Αριστοϕων. – 1. ’Ο Αζηνιευς, jelentékeny államférfiú és szónok Athenaeben, hol két emberöltőn át (403–353) szerepelt, előbb mint a Thebaevel tartó ellenzéknek (Cephalusszal és Thrasybulusszal) egyik legbefolyásosabb tagja, aztán, Callistratus bukása után (361) mint az állam majdnem kizárólagos vezetője, míg a szövetséges háború szerencsétlen vége és Athenae legfontosabb birtokainak elvesztése 353-ban visszavonulásra nem birta. Legelső föllépése még Euclides reformjai idejébe esik (403). Ekkor törvényjavaslatot terjesztett be, mely minden olyan Euclides után született athenaeit, kinek anyja idegen volt, törvénytelennek nyilvánított, s kizárt a polgári jogok gyakorlatából. Majdnem száz évig élt. – Irodalom: Schäfer, Demosth. u. seine Zeit (I. 126. kk). Curtius, a gör. tört. (VI. 78. 100, 118). Grote-Meissner, Gesch. Gr. (VI. A. 181 és kk), de v. ö. Holm, Gesch. Gr. (III. 201, 240). Nálunk: Gyomlay, A görögök története, 413, 444. l. – 2. Comoedia-költő a közép-attikai vígjáték korában. Darabjai mind elvesztek. Töredékeit l. Meineke, historia critica com. Graec. (Berl. 1847. II. 675 kk); Kock, Comic. Att. fragm. (Lips. 1880, II. 276 és kk.). V. ö. Meineke, i. m. I. 410 kk. GY. GY.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
