Auxilia
Auxilia, segédcsapatok. A legrégibb a.-t a nomen Latinum szolgáltatta, később az italiai szövetségesek állították ki, mikor pedig ezek is megkapták a polgárjogot s közülök ujonczozták a legionariusokat, akkor a provinciabeli ujonczokat sorozták az a.-ba. Mikor még a szövetségesek állították ki az a.-t, addig ezek maguk látták el zsolddal és élelemmel seregüket, de már a provinciabeli a.-t a római állam látta el mindennel. Minden évben a consulok a senatussal együtt állapították meg, hogy az összes szövetségesek hány ujonczot állítsanak. Az oly segédcsapatot, melyet valamely barátságos viszonyban levő uralkodó küldött, szintén a.-nak nevezték. Az a. gyalosoai cohorsokra voltak beosztva (cohortes alariae, auxiliariae). A szövetségesek lovasait (equites alarii, alares, auxiliares) megkülönböztették az euqites legionumtól (l. Equitatus) s az egyes népek lovascsapataitól (l. Ala). Mindhárom lovasságot említi Tac. ann. 4, 73. Az a.-nak, minthogy nem voltak egységes terv szerint kiképezve, mint a legiók, nem tulajdonítottak kiváló fontosságot. Veg. 2, 2. A legiónál nehezebb is volt a szolgálat, mint az a.-nál. Veg. 2, 3. A császárok idejében határőrszolgálatra alkalmazták az a.-t. Minden provinciabeli legio mellé több cohors a. volt rendelve. H. Ö.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
