Belus
Belus, Βηλος. – 1. Személynév. – 1. A három nagy assyr-babyloni istenségnek egyike, az ékiratokban Bél, a levegő istene, «az istenek atyja, a teremtő»; az ú. n. öreg Bél; társa Bélit istennő, Herodotusnál Mylitta. Azonban gyakran csak más istenek mellékneve, pl. Merodaché, Babylon városának istené. Ezek egyikének szentelték Bél híres lépcsőzetes templomát. Hdt. 1, 131. 181. A kánaániak és a phoeniciaiak főistene Baal, a kinek társa Astarte, a hold istennője. – Hdt. 1, 181. Diod. Sic. 2, 8 sk. Jos. 8, 13, 1. 10, 11, 1 s gyak. Arr. an. 3, 16, 4 s gyakr. Strab. 16, 738. G. Maspero, Hist. anc. d. peuples de l’Orient2 149. 150. 190. 277. 287. 351 s gyakr. – 2. L. Danaus. – 3. A Heraclidák családjából való első lydiai királynak, Agronnak, nagyatyja. Hdt. 1, 7. – II. Phoeniciai folyó, a Karmeltől északra, m. arabul Nahr Naamán;egy tóból ered és rövid folyása után Ptolemaisnál a tengerbe ömlik; arról nevezetes, hogy a biborcsigát ott találták. Partjának finom fövénye állítólag először szolgáltatott anyagot az üveggyártásra. Tac. hist. 5, 7. Plin. 5, 19, 17. 36, 26, 65. Ptol. 5, 15, 16. P. K.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
