Βιβλος, βιβλος, liber
Βιβλος, βιβλος, liber, a régieknél a könyvnek, de a görögöknél egyúttal az anyagnak a neve, melyre a könyv iródott. Az anyaga papyrus-cserje sikhéjából készült, valószinüen olyformán, hogy ennek belülső vékony rétegeit (ϕιλυρα) egymásra keresztbe rakva valami ragasztó anyag segítségével az ú. n. βυβλος-szá praeparálták. Az ekként nyert darabokat (σελιδες, columnae), csak miután már teleírták, ragasztották össze tekercsekké (χυλινδρος, τομος, volumen), miáltal az ú. n. intercolumniák jöttek létre. A b.-darabokat Augustus császár idejében gyakrabban (officina chartaria), minők kivált Rómában voltak, kellőképen fehérítették, s annak nyolczféle fajtáját különböztették meg, melyekből legjobb minőségűnek a levélíráshoz is használtatni szokott charta Augusta volt elismerve. Midőn Ptolemaeus Philadelphus a papyrus-cserjének Aegyptusból való kivitelére állítólag tilalmat szabott, Pergamumban visszatértek a régi szokáshoz állatbőrökre (διϕϑερα) írni (βιβλος περγαμηνη; membrana), s ettől fogva ez az irásanyag mind jobban tért hódított, előbb a viaszlopókat (l. Tabula), azután a papyrustekercset szorítva ki a használatból. L. még az Irószerek, Könyvek, Volumen, Codex és Diptycha szók alatt mondottakat. – Irodalom: Blümner Technologie und Terminologie der Gewerbe und Künste bei den Griechen und Römern. Lipcse I. köt. 1875, 308 skk. ll. V. R.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
