Codrus
Codrus, Κοδρος, a pylusi Neleus ivadékának, Melanthusnak fia, atticai király, mely méltóságra vagy atyja tett szert, párbajban elejtvén az ellenséges boetus királyt Xanthust, vagy ő maga az által, hogy kiűzte Atticából a beütött dórokat. Arist. pol. 5, 10. p. 1310. b. Ösmeretes a Codrus önfeláládozásáról szóló monda (Hdt. 5, 76. Plat. symp. 208. Lycurg. Leocr. 208 stb.) s azon elbeszélés, hogy az athenaeiek hős királyuk halála után, emlékét tisztelve, megszüntették a királyi méltóságot (Just. 2, 7) s archonra bízták az állam vezetését. Vell. Pat. 1, 2, 2. Paus. 4, 5, 10. A C. tetteiről szóló monda igen régi ugyan, de teljes kifejlődése csak a perzsa háborúk után esik. A királyság eltörlését Codrus után Plato még nem említi, Aristoteles sem tud róla, a Marmor Parium (27–31) királyi czímet viselő utódait számolja el. Ujabb kutatók különben (Busolt, Ed. Meyer) C. királyságában nem hisznek, előbbi szerint nem is atticai mondai alak; abban azonban mindketten megegyeznek, hogy a róla szóló monda keletkezése az iónok gyarmatosításával függ össze. – Irodalom: Griech. Gesch. v. Dr. G. Busolt. I2. 1893. p. 287. Anm. 3. II2. 1895. p. 124–132. Gesch. d. Alterthums v. Ed. Meyer, II. B. 1893. p. 238–242, 347. T. K.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
